Többször idéztem már egy-egy írást Uj Idők című társasági lapból (például Stella Adorján Zsúr és fogyókúra című gúnyrajzát), amely 1894 és 1945 között jelent meg Herczeg Ferenc szerkesztésében. Most Gyarmathy Irén írását mazsoláztam ki az 1939. február 12-i számból, amelynek címe Egyszerű ebéd – hajdanában.
„Végy szép rózsás káposztát, egy kövér tyúkot, vagy pedig egy ludat, forrald föl zsíros, vastag szalonnával, stb…” – Nem is merem folytatni a töltöttkáposzta elkészítésének leírását, ahogy az 1700-as évek Szakáts mesterségnek könyvetskéje megszabja.
„Végy hozzá…” – hangzik az előírás a hajdani háziasszony pontosan betartotta az utasításokat. Ma? A háziasszony azon töri a fejét: melyik ételből mit hagyhatna ki, hogyan ossza be a leggazdaságosabban? De nézzünk meg most egy régi „egyszerű ebédet” abból az időből, amikor a menü összeállítása még nem volt gazdasági probléma.
A tornácos kúrián nagy a sürgés-forgás. Az utcára nyíló nagykaput reggel óta nem zárták be. Egymásután gördülnek a kocsik az udvarra. Van olyan vendég, aki három nap és három éjjel utazott, hogy a meghívásnak eleget tegyen. A nap legkimagaslóbb eseménye természetesen – az ebéd.
A díszesen megterített asztalnál a háziasszonyé a főhely. Tőle jobbra és balra az előkelő hölgyek és urak ülnek, az asztal végén a fiatalság. A párolgó leves már tálalva várja a vendégeket.
Finom, erős húsleves, melyből nem sajnálták a marha- és tyúkhúst, borsot, petrezselyemgyökeret, sáfrányt, gyömbért, sőt még rizskása is főtt benne. A leves előtt nem maradhatott el az étvágygerjesztő kupica pálinka. Második fogás a nyársonsült tehénhús, vöröshagymával tűzdelve. Közben meghányják-vetik az ország ügyeit, versengve dícsérik a háziasszony főztjét, a házigazda borait, a merészebbek egy-egy tréfát is megkockáztatnak, sorra kerülnek az elmaradhatatlan pohárköszöntők (már akkor is voltak, akik ezalatt elbóbiskoltak), miközben az általános tetszésnyilvánítás mellett behozzák a töltöttkáposztát. És hogy e nehéz étel meg ne feküdje a gyomrukat, – vagdalt disznó- és tyúkhússal töltött sülteket ettek, melyeket jól megborsozva és borral leöntve tálaltak. Sokan ezzel gyógyították gyomorbajukat, – állítólag sikerrel. Az ebéd végére maradt a mustos pecsenye, a cseh rántott, a bábafánk, gomolya, és a legfinomabb gyümölcsök.
Az ebéd csekély három-négy óra hosszat tartott. Ebéd után az urak a pipatóriumba vonultak, ahol cigányszó mellett estig elpolitizáltak.
Igy volt hajdanán. Ma már gyakoribb a kismenü és a – szódabikarbóna.
