Elhatározásra jutottam: összeszedett leszek.
Bár ez szöges ellentétben áll természetemmel, de talán épp azért. Egyúttal arra gondoltam, ha nektek is problémátok van feladataitok összeszervezésével, ha úgy érzitek, hogy már most, ősz elején olyan fáradtak vagytok, hogy legszívesebben szanatóriumba vonulnátok két hónapra, és mindenki hagyjon békén – nos, akkor tartsatok velem.
Először is, számba veszem, melyek egy családanya feladatai. Magamból indulok ki, nekem a sztenderd a négy gyerek, ennél vagytok, akiknek több, illetve kevesebb van, de ez, azt hiszem, nem probléma: onnantól kezdve, hogy az ember már nem szingli, és nem úgy gondoskodnak róla, a feladatok majdnem ugyanazok – a mélységek mások. Hogy mondjuk nem egy, hanem három gyerek tartozik hozzá, köztük mondjuk egy kamasz, egy kiskamasz és egy óvodás, más-más igényekkel, más problémákkal… De nem baj: a lényeg, hogy felvesszük a kesztyűt, és győzni fogunk.
Lássuk dióhéjban a feladatainkat. (Kedves férfi olvasóim, bocsánat, most lesz néhány pont, ami nem rátok vonatkozik.)
1. Nők vagyunk.
Mit is jelent ez? Mást most, mint amit száz évvel ezelőtt. A nemi szerepek – ha tetszik, ha nem – társadalmi szempontból meghatározottak, hogy ki hogyan éli meg, mit tekint feladatának, az kultúránként eltérő: gondoljunk csak a közel-keleti és a nyugat-európai női szerepek közti különbségre. De maradjuk csak nálunk, Magyarországon: egy hagyományos, polgári családban másként szocializálódnak a lányok, mint egy úgynevezett modern családban. Egy biztos: rengeteg elvárásnak próbálunk tudatosan, vagy tudattalanul megfelelni, és néha bizony úgy érezzük, hogy ezek az elvárások túlmutatnak teljesítőképességünkön. Nem reprezentatív felmérésem szerint az igazi jó nőt nem a centik, kilók, hajszín, bőrszín határozza meg, hanem a kisugárzás – ami meg, ugye, belülről fakad…
2. Feleségek vagyunk.
A Biblia úgy fogalmaz, hogy “hozzáillő segítőtárs”. Erről hosszan tudnék mesélni, egy egész szakdolgozatot írtam belőle teológus diplomám megszerzéséért. Otthonteremtő, szervező, gondoskodó, szerető…
3. Anyák vagyunk.
A gyereknevelésben az a legnagyobb gáz, hogy csak cirka húsz év múlva derül ki, jól csináltuk-e. Javaslom, hogy ebben a kérdésben tanácsot csak olyantól fogadj el, akinek nemcsak elméleti tudása van arról, hogyan kéne jól gyereket nevelni, hanem gyakorlati tapasztalata. Sokszor az elmélet és a gyakorlat nem összeegyeztethető.
4. Háziasszonyok vagyunk.
Na igen, időnként igazságtalannak érezzük, hogy a munka mellett bennünket vár a másik műszak otthon, de lehet ezt úgy szervezni, hogy kevesebb teher maradjon rajtunk. Remélem, tudok erre vonatkozóan néhány hasznos tanáccsal szolgálni majd.
5. Dolgozunk.
Bár több kutatás alapján is a magyar nők nagy többsége úgy gondolja, hogy ha tehetné, nem dolgozna, hanem a családdal, az otthonnal törődne inkább “főállásban”, a magyar kétkeresős modell ezt a családok túlnyomó részében nem teszi lehetővé. Van, aki szívesen teszi, van, aki csak kényszerből, de dolgoznunk is kell.
És ha már dolgoztunk, otthon is helytálltunk mind feleségi, mind anyai, mind háziasszonyi szerepünkben, még ott vannak a barátaink, akikkel olyan jó (lenne) néha egy-egy kávéra leülni, beszélgetni… Jó lenne kikapcsolódni, pihenni, elmenni ide-oda, és úgy érezzük, hogy még, még, még kéne idő. Meg pénz.
Hát, takarítsuk meg együtt.