Olyan sokan felvetettétek – több e-mailt is kaptam ezzel a kérdéssel -, hogy miért nem szerepel a blogon a szokásos tanév eleji közös kép, hogy egy tegnap délutáni kis epizóddal magyarázom meg.
Bence: Anya, miért nem tetted fel a blogodra a szokásos közös képünket, amit apa fotózott hétfő reggel?
Én: Tudod, hogy sem a Nonó, sem a Bálint nem engedi.
Bence (felháborodva): De hát anya, mi az, hogy nem engedik? Hiszen…hiszen…
Én: Nekik is vannak személyiségi jogaik, amiket nekem tisztelnem kell. Kamaszok. Ez van.
Bence (még mindig felháborodva): De anya, hiszen neked köszönhetik az életüket!
Zsófi (csatlakozik a háborgóhoz): Igen ám! Úgyhogy jönnek neked eggyel!
:DÉdes pofák és milyen igazuk van :DNa persze azért Neked is :)Én is készítettem idén képet a gyerkőcökről,bár a fiam még csak nagy csoportos,de mostantól minden évben lesz és az ötlet Tőled származik 🙂
Nagyon jó végignézni a képeket, ahogy évről évre nőnek… Sajnálom tényleg, hogy nem kaptam engedélyt a közzétételre. 🙂
Móni, én ma merészet léptem. Feltöltöttem Luca rajzait a megkérdezése nélkül a fb-ra. Nem tudom, mit kapok érte…de vállalom.
A kamaszok… és valahol be kell látnunk igazuk van. 🙂 Nagyon szép családi emlék, de – a kíváncsiságunk ellenére is – nem kukucskálhatunk be egy ponton túl az életetekbe….
Esetleg őket “blúrolhatod” a fotón (mint a rendőröket szokták a híradóban) 😉
nekem is a kitakarás jutott eszembe (fej és szükség szerint egyéb nemes szervek 🙂
vagy fordítsanak hátat vagy álljanak oldalt, de elfordított arccalUla
Poénra kell venni, arra a kamaszok is vevők. Fényképezz csak kezeket, vagy lábakat, esetleg lábnyomokat. Tudsz te kreatív lenni, ha akarsz. Ha meg éppen nem akarsz, adjanak ötleteket a kamaszok… 😀