Az eper sorsa – avagy miért készült George Hamilton helyett egyszerű epres pite

Megígértem valakinek, hogy ma délutánra készítek számára valamilyen sütit, epres legyen, ez volt a kívánság. Hát akkor George Hamilton lesz – határoztam el, szerintem ez az epres sütik királya, bár inkább olyan királynős, szívesebben hívnám Lady Hamiltonnak, úgy még keszthelyi kötődése is lenne, hiszen Festetics Tasziló (a híres Festetics György herceg elsőszülött fia) felesége Lady Mary Victoria Hamilton volt. Ilyen szép névhez minimum dukálna egy torta… Lady Hamiltonnak egyébként volt egy kutyája, Erdmann, akinek a szobra a mai napig megtekinthető a kastélyban. Erdmann is megérdemelne valami jópofa sütit.
Nos, a mai napom kissé vontatottan indult – mivel tegnap későig dolgoztam, úgy döntöttem, délelőtt alszom egy kicsit. Tizenegy után vágtam neki a bevásárlókörutamnak, előtte azonban gyorsan összedobtam a Hamilton torta tésztáját; 33 perc, amíg megsül, szóltam a családnak, ha a sütő órája sípol, és még nem vagyok itthon, vegyék ki a két tepsit, hadd hűljön a torta alja és teteje.
Szép magyar epret kaptam egy kis zöldségesnél; a főnökasszony kedvesen érdeklődött, mit készítek belőle.
– George Hamilton tortát – mondtam erre, és röviden felvázoltam, hogy is néz ki ez a csoda.
– Én is sütöttem epreset, na de nem fakszniztam ennyire – mondta erre ő. – Tudja, azt az olajos tésztát készítettem. Három tojás, másfél deci olaj, másfél deci víz, huszonöt deka cukor, ugyanennyi liszt, fél sütőpor, kis citromhéj, tepsibe öntöttem, rászórtam az epret, 180 fokon huszonöt perc alatt készen is volt.
– Hmm, jól hangzik – hümmögtem elismerően, miközben azért magamban nyugtáztam, hogy George-nak a lába nyomába sem ér. Mondjuk, nincs is vele annyi munka…
Hazatérve örömmel nyugtáztam, hogy a torta alsó és felső lapja tökéletes lett, és már majdnem ki is hűlt. Gondoltam, nekiállok felverni a tejszínhabot, hogy elkészülhessen a nagy mű, de eszembe jutott, előbb kipakoltatom a gyerekekkel a mosogatógépet, legyen rend, miközben dolgozom.
Egy rossz pillanat volt. A poharas szekrénybe pakoltak be éppen, amikor az egyik üvegpohár megbillent, és szabályosan szétrobbant a konyhapulton. Az üvegszilánkok szanaszét repültek, belepattantak a tortagyűrűvel körülvett Hamilton-lapokba is.
Nem tagadom: sírva fakadtam. Nézegettem, menthető-e, de miután a szeletelt mandula alatt is találtam két szilánkot, nem mertem kockáztatni. Hiszen bőven „elég”, ha csak egy marad benne, véletlenül. Nézegettem, nézegettem, de emberem a tettek mezejére lépett: fogta, és mindkét lapot a kukába hajította.
– Így nem kísért tovább – mondta.
Az időmbe nem fért bele az újabb Hamilton, így visszaidéztem a zöldséges néni receptjét, és összeraktam öt perc alatt; 25 alatt megsült, ahogy mondta, és akik kapták, boldogok voltak.

Tehát, a hozzávalók, csak hogy ne kelljen guberálni:
3 tojás
25 dkg cukor
25 dkg liszt
1,5 dl olaj
1,5 dl víz
fél cs. sütőpor
1 citrom reszelt héja

A tetejére 30-40 dkg eper

A tojást habosra keverjük a cukorral, majd mehet bele az összes többi hozzávaló. 180 fok, 25 perc.

A néni azt is mondta, hogy ha a sütőbe egy vízzel teli kislábast teszek, nem süllyed el a tésztában az eper, Na, ezt elfelejtettem.