Biztos sok családban okoz gondot az őszi szünet, hogy most mi legyen a gyerekkel – a sógoroméknak sem egyszerű ezt megoldani, így került az ő kettőjük hozzánk, s lett a hétre hat gyerekünk.
Úgy jön ki a hat, hogy a mi legnagyobbunk már nem igazán számít gyereknek, cserébe viszont Erik, a kis unokaöcsi kettőt ér.
Bár már nyolc éves, de kiemelt figyelmet igényel, mert pillanatok alatt képes veszélyes helyzeteket teremteni, mellé ártatlan bociszemeket mereszteni, mintha a dolgok tőle függetlenül alakulnának mindig olyan zűrösen.
Tehát ma, az első napon azt találtam ki, elmegyünk egyet az erdőbe, mostanában úgyis elég sokat jártunk ott az én két kisebbemmel, vannak kedvenc helyeink, ezeket megmutatjuk az unokatesóknak is. Talán egy kilométert sem kell autóznunk az erdő széléig, délelőtt tizenegykor szendvicsekkel és vízzel felszerelkezve elindultunk. Bogyó persze jött.
Gyönyörű az őszi erdő, ez az október végi indián nyár nagy ajándék. A dolomitbánya mindenkinek nagyon tetszett. Elég veszélyes, meredek a fala, nem mondom, hogy nem aggódtam kicsit, hogy a sok méter magasban húzódó kis ösvényen nehogy lecsússzon valamelyik gyerek, de nagyon élvezték, hogy igazi veszélyes kaland részesei vagyunk.
Aztán persze ettünk is, mert a kirándulás nem az igazi letáborozás és falatozás nélkül…
Visszafelé olyan helyen jöttünk, ahol rengeteg bálványfa volt. Nemrég olvastuk, amikor Balatongyörökön, a Pele Apó Tanösvényén túráztunk, hogy a bálványfát, más néven ecetfát Ázsiából hozták be azért, mert azt gondolták, hogy a büdös szagával elijeszti a legyeket (egyébként nem). Borzasztóan agresszív, rettentő gyorsan terjed és növekszik, és elfojt mindent a környezetében. A gyökerében állítólag valami olyan vegyület van, ami más növények szaporodását gátolja, azt olvastuk, gyomirtót is készítenek belőle. Elég szomorú látvány, főleg, hogy az irtás is most elég nagy, mivel a fenyők nagy hányada kiszáradt az elmúlt évek aszályos időszakai miatt.
Egyébként itt a fenyő sem őshonos, azt meg Mária Terézia telepíttette be, elfojtva az őshonos tölgyet. Most úgy tűnik, a tölgy lassan visszafoglalja a helyet.
A mi trónszirtünk:
Aztán ezt főztem:
Hát ez volt ma. Még négy napra kéne valami jó kis program…