Bár mindig azt halljuk, hogy az elhízás korunk nagy problémája, a súlyfelesleg időkön átívelő bökkenő, ami bizonyos kultúrákban lehet ugyan kívánatos, de többnyire nem az. Őrült diéták pedig mindig is voltak, vannak, lesznek. Nézzük, a történelem folyamán milyen ötletekkel rukkoltak elő őseink, hogy lehetőleg mozgás nélkül megszabaduljanak a pluszkilóktól.
1. Hódító Vilmos és az alkohol-diéta
Az egyik első feljegyzett fogyókúra a nagy angol uralkodóé. 1087-ben már olyan körméretet öltött, hogy Fülöp francia király azt mondta róla, terhesnek látszik. Ráadásul nem tudott rendesen lovagolni, fájdalmat okozott neki a nyeregben való rázkódás.
Eldöntötte, hogy lefogy, méghozzá úgy, hogy nem eszik – csupán iszik. Alkoholt. Feküdt egész nap, és ivott. Hogy miért gondolta jónak a módszert, csak találgatni lehet; talán úgy vélte, hogy a testére rakódott zsírt a nagy zabálásoknak köszönheti, az alkohol nem étel, ezért nem hizlal.
Nos, Vilmos érdekes módon leadott pár kilót, újra lóra ült, de a sors fintora, hogy még ebben az évben le is esett paripájáról, és az esés következtében szerzett sérülések miatt meghalt. Aztán a temetése elég horrorisztikusra sikerült… Bizonyos Caen nevű szerzetes feljegyzése szerint a néhai uralkodó hatalmas teste nem fért bele a kő szarkofágba, és ahogy megpróbálták beleerőltetni, duzzadt belei felrobbantak, amitől olyan bűz lett a templomban, hogy még a tömjén szaga sem tudta elfedni – így aztán expressz gyorsasággal lezavarták a szertartást.
Ne diétázzatok alkohollal tehát.
Elvis Presley erre a módszerre esküdött – ma már tudjuk, hogy nem járt vele jól. A módszer lényege: aludj, addig sem eszel. Elvis, amikor nem aludt, elképesztő mennyiségű ételt tömött magába: állítólag csak a reggelije állt hat tojásból, egy kiló szalonnából, fél kiló kolbászból és 12 vajaskekszből. A korai vacsorája szendvics volt egy jó hosszú baguetteből, megevett hozzá egy teljes üveg mogyoróvajat, és még fél kiló szalonnát. Éjfél után aztán öt hamburgert, amolyan levezetésképpen. Hogy ennek az ámokfutásnak véget vessen, hosszabb zabálási időszakok után benyugtatózta (vagy nyugtatóztatta) magát úgy, hogy aludjon két hétig.
Gondolom, nem kell mondani…
3. Lord Byron és az ecetkúra
Lord Byron az ecetdiétával hozta lázba Angliában az 1820-as évek vélt vagy valós túlsúlyosait. A költő szenvedélyes fogyókúrázó volt, úgy gondolta, hogy amúgy roppant egészségtelen diétája nemcsak a kívánt alakhoz segíti hozzá, hanem az elméjét is kifinomultabbá teszi. Nagyjából kétszersültön és ecetes krumplin élt, az éhségérzet csökkentésére sokat szivarozott, vastag gyapjúruhákban járt, hogy minél többet izzadjon, és rendszeresen mozgott – 5 év alatt 31 kilót adott le módszerével.
Nézetei nemcsak ön- de közveszélyesek is voltak, mivel azt hirdette, egy magára valamit adó nőt nem láthat senki evés közben, mert az illetlen – csupán a homársalátát és a pezsgőt fogyaszthatják nyilvánosan. Rengeteg nő és asszony kezdett hatására önpusztító diétázásba.
1822-re Byron meglehetősen rossz egészségi állapotba került, és maga is tudta, hogy ezt a roppant egyoldalú táplálkozásnak (is) köszönheti. 1824-ben 36 évesen meghalt.
Mondjuk, nem volt kövér.
Várom a folytatást. Igazán tanulságos és borzalmas.