A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Folytatom az őrült diéták bemutatását. Íme.

Bujaság ellen Graham keksz

Sylvester Graham (1794-1851) a hetednapi adventista egyház lelkésze volt egy olyan korszakban, amikor ezen egyházon Sylvester Grahambelül a táplálkozási és életvezetési reformok minden korábbinál sokkal hangsúlyosabbakká váltak. A mozgalomnak azonban elsősorban nem az egészség megőrzése volt a célja, hanem a bujaság visszaszorítása. Graham azt hirdette ugyanis, hogy minden fűszeres, gazdag étel, a hús, a feleslegesen bevitt táplálék növeli az emberben a kéjsóvárgást, és érzékenyebbekké teszi a nemi szerveket, tanított nemcsak az önkielégítés káros hatásairól – ami még nem is lenne szokatlan -, hanem a szexualitást úgy, ahogy van, rossznak ítélte, és házaspárok között is egy évben maximum 12 alkalommal tartotta megengedhetőnek. Nos, hogy a híveket megkímélje a tébolytól, a vakságtól, és még számtalan rettenetes kórságtól, na meg a korai haláltól,  a vágyak fékezésére megalkotta a Graham-diétát, amely nagyrészt a friss gyümölcsök és zöldségekre, teljes kiőrlésű, magas rosttartalmú ételekre épült a hús és a fűszerek kizárásával. Nagyon friss tej, sajt és tojás még engedélyezett volt mértékkel, illetve minimális vajat lehetett még használni. Kikísérletezte a graham kenyeret, amely az ő speciális teljes kiőrlésű lisztkeverékéből, a máig ismert graham lisztből készült.  Ennek a fogyasztását ajánlotta főleg fiatal fiúknak a bűnös gondolatok ellen. Graham követőit grahamitáknak nevezték; közülük sokan hitüket vesztették, amikor a nagy mentor 1851-ben, 57 évesen meghalt. A mozgalom az 1880-as évekre már teljesen lendületét vesztette, és a vicc az, hogy a lelkész neve nem a tanításai, csupán a liszt és a keksz kapcsán maradt fenn. Érdekesség, hogy egyik követőjét, az orvos John Harvey Kelloggot sem hasonló eszméi, hanem az általa gyártott kukoricapehely miatt ismerjük…  

Messze a mocsártól!

Thomas Short, az 1727-ben megjelent, klasszikusnak nem nevezhető “A testesség okai és hatásai” c. művében azt a megfigyelését vázolta, miszerint a mocsarak közelében kövérebb emberek élnek. Tehát a fogyás egyik módja az lehet, hogy költözzünk minél távolabb a mocsaraktól, éljünk száraz vidéken.  

Rágd meg, rágd meg, rágd meg, rágd meg, rágd!

Horace Fletcher

Dr. Horace Fletcher amerikai üzletember elképesztő népszerűvé vált könyvével, amely 1903-tól 1906-ig hat kiadást ért meg. Ebben azt írta magáról, hogy helytelen életmódja következtében 40 éves korára annyira meghízott, hogy életbiztosítást sem kötöttek vele. Ekkor elhatározta, hogy mindentől visszavonul, egészsége helyreállításának szenteli idejét. Módszerének alapja az volt, hogy az ételt addig kell rágni, amíg folyadék lesz belőle, és ízérzetet már nem vált ki. Szerinte ugyanis így tökéletesen feldolgozza szervezetünk a táplálékot, amit a végtermék vizsgálatával lehet bizonyítani. Fletcher állítása szerint az így képződött salakanyag, vagyis, ahogy ő hívta, az emésztési hamu “ártalmatlan” – nem bűzös, és nincs nyoma bakteriális romlásnak. Könyvében azt írja, így alig néhány hónap alatt 20 kilótól szabadult meg. Miután megjelentette nézeteit, hamar megszületett a fletcherizmus – amelynek az alapelképzelése nem is hülyeség, hiszen tudjuk, az alapos rágás elengedhetetlen az egészség szempontjából, de Fletcher kissé átesett a ló túloldalára. Szigorított módszere szerint az akár többszázszor megrágott ételt ki is kell köpni.Hívei között olyan hírességek is voltak, mint az iparmágnás John D. Rockefeller, vagy Franz Kafka vagy Henry James.  

Zselatin-diéta Diétás élelmiszerekben sok esetben alkalmazzák a zselatint zsírok helyettesítésére, mert azok érzetét (vagy valami hasonlót) megadja, ugyanakkor a kalóriatartalma csekély. Ez utóbbi tulajdonsága miatt a hetvenes években elterjedt a zselatinos fogyókúra (csak zselatint ettek), mivel az anyag megemésztésével több energiát használ el a szervezet, mint amennyit bevisz vele. Ennek a divatnak tragikus vége lett: többen belehaltak, mert a testük nem jutott hozzá a létfontosságú esszenciális zsírsavakhoz.

a1Meg kell itt jegyeznem, hogy az esztelen felhasználástól függetlenül a zselatin kiváló anyag, rengetegen esküsznek rá, mint az ízületi fájdalmak gyógyítójára.  A felhasználási módja a következő:  étkezési zselatint a használati utasítás szerint elkészítjük, és hűlni hagyjuk. Még folyós állapotában rákenjük a problémás területre (pl. térd), és rajta hagyjuk kb. 45 percig. Ez fontos! Ennyi idő alatt szinte az összes mennyiséget felszívja az adott terület, egy vékony hártya marad a bőrön, ezt le kell húzni, és kész. Néhány hétig kitartóan kell alkalmazni, állítólag csodás.  

Ajánlott cikkek

3 Hozzászólás

    1. Volt egy olyan irányzata, hogy megrágni, kiköpni – azt mondták, elég tápanyag szívódik fel a hosszadalmas rágás során is. Másrészt úgy képzeld el, hogy egy-egy falatot akár többszázszor megrágatott…na azt kivárni…

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük