Az új otthonunkról

Lassan 50 napja lakunk az új házban, itt az ideje, hogy meséljek róla kicsit.
Keszthely új részére költöztünk, tulajdonképpen ez is amolyan kertváros. Sokat gyalogolunk és biciklizünk, és bár azt gondoltam, majd boltba is inkább e két környezetbarát közlekedési móddal járok, rájöttem, ez nem megy, mert ha az egyik boltban nem kapok meg mindent, a cuccokkal átmenni a másik üzletbe már nem valami jó.
Vagy csak én vagyok túl kényelmes.
Tehát, az új házat belaktuk, szeretjük.
A kapun belépve készült ez a kép; a járda két oldalát tulipánok és nárciszok szegélyezik. Többek között.

Ééés! Rengeteg eper az előkertben! Nem leszek rászorulva arra, hogy kiderítsem, a magyar eper tényleg magyar-e…

Az előkert után menjünk be kicsit a házba – de most csak a konyháig: hát ez az én új alkotóterem.

Nem nagy, viszont kicsi… De most már lassan mindent elrendezgettem úgy, hogy kézreálljon.
A hűtőajtón gyűlő rajzokat is megmutatom: a vérnyúl Bence alkotása, az alsó két rajz Zsófié.

Hátul a kert pedig megint finomságokat tartogat – reméljük, nem jön már sem fagy, sem hó, sem jég, nem lesz tartós aszály. Ebben az esetben szüretelhetünk feketeszedret.

Meg cseresznyét.

Bogyó is élvezi az új helyet, birtokba vette az udvart.

Hát igen, a biciklik – ezek nem fértek be a tárolóba, itt sorakoznak a ház háta mögött. Őrző-védő szolgálattal.

Azt, hogy ide költöztünk, mindenki egyértelműen jó döntésnek ítéli, a gyerekek mindannyian szeretik az új helyet, mert amellett, hogy könnyebb az önálló közlekedés, több barát is lakik a környéken.