Nemrég mutattam két képet, az egyiken ötletes alátét, a másikon egy tábla szerepelt. Ez itt, jobb oldalt.
Már akkor mondtam, hogy nagyon tetszik, és amikor a boltból hazatérve, elhelyeztem a spájzban, az újrahasznosítható papírhulladékok között az áruházban szerzett zöldséges papírdobozt (szatyor helyett vettem el a dobozgyűjtő kocsiból), tudtam, hogy megvan az én táblám alapanyaga.
Már csak az volt a kérdés, mivel fessem le, lévén, hogy ezidáig nem volt rám jellemző az állandó kézműveskedés, nincsenek nagy festéktartalékaim, komolyabb beruházást pedig nem állt szándékomban eszközölni.
Az eszközigény végső konklúzióm szerint:
1 kartondoboz
1 sniccer
tempera, ecset
Tehát, a kiindulási állapot:
Sniccerrel (Bálint szerint hívjuk inkább szőnyegvágónak) kivágtam az alját. Addig-addig egyenesítgettem, hogy már eszembe jutott a székely vicc, amikor az öreg a gerendát faragja, és a végén talán fogpiszkáló lesz belőle, ha el nem szúrja. Na, ha tőlem megkérdezték volna, mi lesz ebből, azt mondtam volna, söralátét, ha minden jól megy.
De sikerült egyenesre vágnom, csak egy hosszú egyenes eszköz kellett hozzá (a vízmérték éppen megfelelt).
Ez lett tehát a táblám alapja. Így sem kicsi, egyébként, 50×35 centi.
Na most, a garázsban találtam fekete akril-lakk festéket, spray-t, de már csak kevés volt benne. Azért tettem egy próbát.
Hát, ennyire volt elég. Akkor eszembe jutott, hogy a fekete tempera is lehet, hogy jó lesz hozzá, hiszen a tempera fedőfesték, hát nézzük.
Szép egyenletes lett – szerintem akrilfesték nélkül is ugyanerre az eredményre jutottam volna.
Jöhetett a felirat.
Mint mondtam, nem vagyok gyakorlott az ilyen kézműveskedésben. Kicsit elnéztem az arányokat, de mindent összevetve, elégedett vagyok! Nézzétek, így mutat a helyén, a konyhában, az ajtónyílás felett:
 |
| A miheztartás végett… |
Az éleit is lefestettem feketére, ne világítson a karton színe. Gondoltam arra is, hogy a széleire ragasztok amolyan csipke-szerűséget, de arról végül letettem.
Na, ügyes vagyok, vagy ügyes vagyok?
Ez nagyon tuti!Én is csinálok!
Naná, hogy ügyes!:-))
Ügyes vagy! Meg nagyon laza, én napokig örlődtem volna a feladaton, meg előre rajzolom, meg elmélkedem felette, erre te meg hipp-hopp megcsinálod:))
Nagyon szép! Viszont fára festve még szebb(és tartósabb) lenne. Én is kedvet kaptam hozzá!
Az biztos! De nekem olyanom nem volt.
Szuper lett!
Hát természetesen ügyes vagy! :)) És kreatív! 🙂
Ügyes vagy, de miért nem magyarul írtad ki?
Nyelvlecke. Mindenki fordítsa le magának! :))
Szerintem jól áll neked ez a kézműveskedős dolog. 🙂 Dóri Klári
Köszönöm:) kezdek tényleg belejönni…
Az ügyesre szavazok. De ugye nem éled bele magad nagyon, hogy ettől BÁRMI is megváltozik? :-Dtetszőleges gyermek: – Anya, mit lehet enni?anya: a táblára mutatgyermek: – De Anyaaa!anya: – Jóvanna, mingyá’ összeütök valamit.Meg amúgyis, mi lenne így a bloggal, ha az alkotó nem lenne rákényszerítve az alkotásra.
Ááááá, tudom én azt, hogy ez csak illúzió! :-))
ööööö, ügyes? 🙂 Sőt, nagy vagy! 🙂
Szerintem tökéletes lett! És nagyon köszönöm az említéseket, igazi örömöt szereztél vele… szurkolok a barkácsolós énednek, látszik, hogy tehetséged van ehhez, nem is kicsi! 🙂
Levendulalány, köszönöm, a mestertől különösen jólesik a dicséret…:))
ez klassz lett! nekem itthon egy egész falrészlet fekete; táblafastékkel kentem le és krétával lehet rá írni. mindenféle elvégeznivalót, hozzávalókat egy ételhez, ilyesmi 🙂
az előző „unknown” én voltam.