A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-19

Na, most el tudom képzelni, az én Éva barátnőm milyen kikerekedett szemekkel nézi majd meg a képeket, és tudom, ha éppenséggel családilag nem költöztek volna ki Svájcba, még fel is hívna, hogy mi történt velem, nem szoktam én ennyire kreatívkodni.
A helyzet az, hogy az engem ért ingerek kumulálódtak; először a Kifli és levendula blog inspiráló hatása, majd a tegnap megnézegetett többszáz konyha- és egyéb lakberendezés-témájú fotó megtekintése, aztán egy barkácsáruházban véletlenszerűen megesett nézelődés együttes következményének tudom be, hogy délelőtt egyszer csak elindult nálam a vezérhangya.
Többször mondtam már, hogy nem szeretem ezt a konyhát, ami ebben a lakásban van. Ma délelőtt eldöntöttem, siránkozás helyett inkább alakítok rajta, hogy otthonosabb legyen. Mert a legnagyobb bajom az vele, hogy nem igazán felhasználóbarát. A munkafelületeknél a falon nincs csempe, csak a fehérre festett fal,és mivel nem a mi házunk, nem is csempéztettük ki, az elég nagy költség lenne. De ma a fentebb emlegetett barkácsáruházban (juszt se fogom reklámozni) megláttam a tapétákat – amelyek lemoshatóak. Egy tekercs 2000 forintba került, a tapétaragasztó hozzá plusz 800 forintba.
Nekiálltam. Leszereltem a síneket, amin ilyen kis fűszertartó polc volt, meg a késtartó mágnest, utána jutott eszembe, hogy lefényképezzem az “előtte” állapotot.

 
És ilyen lett:

Tudom, tudom, nem ez a tapéta a lakberendezés csúcsa, de nem volt túl nagy választék, nekem meg most tökéletesen megfelelt, és végre meleggé változtatta azt a sarkot, ahol a legtöbb időmet töltöm a konyhában.
De nem értem ám be ennyivel. Képeket is tettem fel. Az étkező mögött volt egy nagy üres fal, amire eddig nem került semmi. Találtam a spájzban két régi, vacak keretet, ronda barnára festve. Kicsit megcsiszolgattam őket, a hátuljukra madzagot kapcsoztam (mert egyszer, nagyon előrelátóan vettem egy tűzőgépet), a madzagokra pedig facsipesszel képeket aggattam.
Itt az üres fal, bár már egy újítás rajta van, a kapcsolók köré is került tapéta…

After:

Csipeszek: 200 forint, sárga madzag: 300.
Az egyik kedvenc fotóm, valamikor hét évvel ezelőttről:

Címkék:

Ajánlott cikkek

31 Hozzászólás

  1. ez egy csúcs tapéta :-)))) nekem is kell :-)) nekünk az előző tulajról maradt ránk egy akkor 1 éves csempecsoda, de utálom, rondán van felrakva….. vajon a tapéta a csempén is megtapad??? .-)

  2. Nagggyyon jóóó!!Annyira más lett és tényleg barátságosabb. Régebben én is nagy átrendező voltam, mára már inkább csak az ötletelés maradt, a munkát másra bíznám.Bátran fogj hozzá máskor is!

  3. A tulaj nem fog kiakadni? Vagy van valami megállapodás?(Én azért annyira nem szoktam örülni, amikor az albérlők “átalakítják” a lakást. Egyszer egy lakó sarokkádat akart berakni a sima kád helyére, mondván, majd levonjuk a lakbérből. Hát, nem!)

  4. Móni!Privátban nem írnád le nekem mégiscsak, hogy hol vetted a tapétát? Az ötleted nagyon jó, nagyon tetszik, és nekem is hasonló, olcsó megoldás lenne jó, úgyhogy másolnám az engedélyeddel.:-)) (anita.szarkanekukacgmail.com)

  5. De gustibus non est disputandum – úgyhogy inkább nem mondanék semmit az áltéglás, álborostyános tapétáról, de Névtelen albérletes hozzászólása kiakasztott…pár napja testközelből tapasztalom, milyen is ez az albérletes világ, hát azt kell mondanom, hogy a jó édes —— a tulajoknak. A hazai, szörnyű lakáshelyzet vámszedői, egy halom Kurázsi mama, csak azért nem írom, hogy keselyűk, mert sértés lenne a hasznos madarakra. Amit látok: igénytelenül tessék-lássék ‘felújított’ kégli, lelakott, koszos bútorok, leharcolt, undorító szaniterek – még jó, hogy kádat akar cserélni a szerencsétlen – ígéretek a köbön, teljesítés sehol, azért a markos lakbért persze elvárják, plusz kaució, nyilván zsebbe az egész. Tisztelet a nagyítóval keresendő kivételnek.Barbi

  6. Oké, lehet hogy kicsit sarkos voltam, még frissek a nagyon-nagyon negatív élményeim. De írtam, hogy tisztelet a kivételnek…Igen, valóban nem tudhatom, milyen volt a lakás, ahol kádat akart cserélni a lakó. A kirohanásról: impulzív személyiség vagyok, mélyen élek meg mindent, főleg az igazságtalanságokat. Nem is vagyok sikeres :)))!Barbi

  7. A kád teljesen jó állapotban volt/van, csak a lakó szerette volna, ha pezsgőfürdőt is tud venni. Hát, akkor keressen olyan albérletet. Elég nagy a kínálat.

  8. Örülök, hogy ezt tisztáztuk. Ezek szerint Te vagy az egyik kivétel.(A pezsgőfürdő tényleg túlzás…) Azért kiváncsi lennék – persze nem kötelességed ki is elégíteni a kiváncsiságomat – mi az, amit megengednél egy lakónak. Pld. amit Móni csinált a konyhával, még belefér? Szoba kifestése? Falra polcot fúrni? Persze hosszú távon szerződött lakó esetére gondolok.Barbi

  9. Kissé eltértünk a tárgytól, de ha már így történt reagálnék a bérbeadók szemszögéből.Sajnos három ingatlan bérbeadásának tapasztalatait tudnám ecsetelni, melyből – egy kivételével tetemes károm származott. Nem vagyok dús gazdag vámszedő, édes szüleim után maradt ingatlanok kiadása (eladni tul. képpen semmit sem lehet) úgy megnyírbálta a pénz tárcámat, hogy két éve nyögöm. Szóval tisztelet a kivételnek mindkét oldalon!

  10. Szia Márta! Szerintem nem tértünk el a tárgytól, hiszen Móni írta, hogy az befolyásolta abban a döntésében, hogy mit rak a konyhafalra, hogy nem a saját házukban élnek. (Szerencsére a tulajnak nem volt kifogása a tapéta ellen.)Nekem mindkét fél részéről – lakó és tulaj – vannak tapasztalataim, nem első kézből, hanem közeli ismerősök, barátok eseteit látom. Van aki hét éve lakik albiban, mindkét fél teljes megelégedésére, van olyan tulaj, aki már azt is megbánta, hogy kiadta a lakást egyáltalán és van a legutóbbi eset, jó barátom, akit úgy átvert a tulaj, mint a pinty, kiugrani meg a kaució elvesztése miatt nem tud a helyzetből. Rákerestem a neten albis sztorikra, egy blogot is találtam, már standby állapotban, de érdemes lenne csinálni egyet Tékozló Homár mintára, ahol címmel ki lehetne rakni a gázos albérleteket. Ugyanis a bérlő alapesetben sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint a tulaj, gondolj csak arra, hogy neki már alapból nincs lakása…amit kiadhat, vagy ahonnan kicseszheti az alkalmatlan bérlőt. Mert ugye ezt a tulaj megteheti végső esetben. Igaz, a bérlő is elmehet, mint Névtelen írta, van választék, de ha egyszer körülnézel egy normális bérlő szemével a lakáspiacon, szörnyű állapotokat tapasztalhatsz.Barbi

  11. Kedves Móni!Úgy látom, kissé gellert kapott a hozzászólások iránya… Igazából csak azért szerettem volna megjegyzést írni, mert már amikor feltetted a blogra a képeket, akkor tetszett nekem ez a borostyán minta. Magamtól bizonyára soha nem jutott volna eszembe egy barkácsbolt kínálatát böngészve a konyhám falára felragasztani. Nagyon dekoratív ötlet volt! A másik dolog: most néztem meg délelőtt A szerelem hídjai című filmet, na találd ki, hogy a felejthetetlen Meryl Streep filmbeli konyhájában milyen a tapéta mintája??? Éva

  12. Márta és Éva is írta, hogy eltértünk a tárgytól, gondoltam – szokás szerint – nem hagyom annyiban a dolgot :))! Szerintem egy kommentfolyam nagyjából akkor jó, ha olyan, mint egy szabad asszociációs gyakorlat (remélem, jól írtam): mondjuk kezdi Móni azzal hogy alma, következő szerint gyümölcs, aztán mondjuk gyermek, ezután családtámogatások majd munkaügyi per…vagy alma, bűnbeesés, biblia, Lajos atya, egyházi iskola, törvénymódosítás, stb. Ha a tapétánál maradunk, lehet úgy is, hogy ebből állnak a kommentek: jaj, de jó ötlet, jaj, de ügyes vagy, nagyon tetszik, hol vetted, mennyiért vetted, vagy állati ronda,bocs, nem tetszik, stb. Pedig ugye a posztban ugyan a tapéta a főszereplő, de azért az is ott van, hogy Móni miért tapétát választott, miért nem csempét. Azért, mert albérletben lakik. És innentől már jöhetnek a szabad asszociációk :). A bloggazda meg terelgetheti a nyáját, ha akarja, de élvezheti is, hogy pezseg az élet és van változatosság is.Barbi

  13. Szó, ami szó jól körbejártuk a témát!Az említett filmet végig bőgtem anno, lehet, hogy most sem lenne másképp – így a tapétára nem is emlékszem!Nem A szív hídjai volt a cím?!De! Megnézném újra!

  14. Kedves Márta!Ott a pont. Még fátyolos volt a szemem és a fejem, valószínűleg ezért írtam félre a címet: valóban A szív hídjai a címe. Mindenkinek ajánlom megnézésre (csak a férjeket küldjük ki a szobából!!!)Éva

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük