Mindig megdöbbenek „a dolgok eltűnése és előkerülése” címmel illethető metafizikai tételen, ugyanis teljesen logikátlan, ésszerűtlen, hogyan, hova vesznek el úgy tárgyak, hogy aztán olyan helyről kerüljenek elő, ahol már előtte egyébként kerestük őket?!
Ezt fejtse meg Hippói Szent Ágoston, vagy Descartes. (Utóbbi egyébiránt magyarázattal szolgál a páratlan zoknik keletkezésére „szellem a gépben” elméletével. Persze, én is mindig mondtam, hogy zoknizabáló szörnyek tanyáznak a mosógépben…)
Most éppen Zsófi pótszemüvegének esetén nem bírok túllépni. Másfél éve, amikor új szemüveget kapott, optikus ismerősöm két szemüveget készített neki egy árán. Nagyon örültem, hogy van pótszemüvege, csakhogy aztán néhány hónappal később eltűnt, a költözéskor meg végleg nyomát vesztettem. Amióta itt lakunk, nagyjából tízszer álltam neki, hogy megkeressem. Tudtommal minden elképzelhető – és elképzelhetetlen – helyen megnéztem, de nem találtam. A garázsban felhalmozott dobozokban, a költözéskor átmenetileg feleslegesnek talált cuccok között is kerestem, átpakoltam az egészet, de nem lett meg.
Aztán, tegnap este eltörött Zsófi szemüvege.
A pótnak meg kellett kerülnie, nem volt mese.
Felmentem a szobájába, ahol már minden zugot átkutattam, álltam ott, és akkor jött a villanás. Szokott ilyen lenni, bevillan, hogy hol keressek valamit, és akkor azt általában ott meg is találom. Szóval, most az ajtó mögött, a sarokba beszorított játékos kosáron állapodott meg a tekintetem. Nem késlekedtem, kipakoltam. Az alján egyszer csak megláttam egy piros szemüvegtokot. Ez lesz az! – gondoltam. De nem, üres volt. Tovább kutattam, és egy kis kék szemüvegtokot is felfedeztem. Hát abban lapult a makulátlan pótszemüveg, ami érintetlenül pihent ott lassan egy éve.
Hogy van ez, emberek?!
Miféle játékot űznek velünk, és kik?
Na, ezt magyarázza meg nekem valaki.
Feldúlt lelkiállapotom általában a család hasznára válik egyébként, mert mindig valamiféle gasztronómiai tevékenységben vezetem le a feszültséget, mivel ez az a foglalatosság, ami közben remekül lehet morfondírozni, az élet nagy kérdésein is akár.
Ezúttal szederleves lett a válaszom saját kérdésemre.
Nem kell mindent érteni, kérem. Vannak a nyilvánvaló dolgok, és vannak titkok. Kikutathatatlanok. Ez ilyen.
Hozzávalók 4-6 személyre:
1 l 2,8%-os tej
1 csomag vaníliás pudingpor VAGY 4 dkg keményítő és fél vaníliarúd kikapart magjai
50 dkg szeder
1 nagy pohár görög joghurt (440 g, én a Bakoma márkájút veszem a Sparban)
cukor
1 kk fahéj
A tejet felforraljuk, majd belekeverjük a 3-4 ek cukorral, és néhány evőkanálnyi tejjel elkevert pudingport, VAGY étkezési keményítőt, plusz vaníliamagokat, illetve a fahéjat. Épp csak felforraljuk, majd elzárjuk alatta a lángot.
A szederből félreteszünk annyit, hogy a tálaláshoz tányéronként 4-5 szem maradjon. A maradékot összeturmixoljuk, szűrőn átpasszírozzuk, majd a nagy joghurttal együtt a vaníliás tejbe tesszük, és botmixerrel (vagy habverővel) simára keverjük. Ízlés szerinti cukorral édesítjük.
Jól behűtjük, hidegen tálaljuk a szederszemekkel, esetleg vaníliafagyival, tejszínhabbal…
Én Xukrot, azaz nyírfacukrot használtam, ebből a webshopból 10 százalék kedvezménnyel megvásárolható, ha a megrendelés véglegesítésekor, az ajándékutalvány mezőbe beírjátok a praktikak12 kuponkódot. Pillanatnyilag nem tudok ennél olcsóbb megoldást.
Megmagyarázni nem tudom. Kétnaponta éljük át ugyanezt. 😀
Én ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy a keresett tárgy rezgését felveszem, közben mondogatom, ha én a keresett tárgy lennék hova bújnék, jó ha ilyenkor magamra hagynak 🙂 ezt elég gyakran eljátszom mondjuk férjem műhelyében ami elég nagy ahhoz hogy a tárgyak nyomtalanul eltűnjenek. A legjobb az amikor azt se tudom mit keresek, mert a neve alapján nem tudom mi is az, így csak Péter körülírja. Többnyire megtalálom ;)A szederlevest pedig ki fogom próbálni!Szép napot!Eszter’
Ez a leves elképesztően jól néz ki! Megennék most belőle két tányérnyit. Legalább annyit! Jó hidegen…
Véradóigazolvány.. hat év kihagyás, és két lakásfelújítás után kerestem, nem találtam, elmentem vért adni, két nap után a cd-k tetejéről röhögött rám.
Ez a nyírfacukor dolog nem hagy nyugodni, látom nagy biznisz lett belőle, bioboltok nyomják majd’ 2000 kemény magyar forintért, még szerencsés is vagy, ha kapsz ennyiért…És nem értem, még mindig nem értem, hogyan lehet egészséges egy olyan termék, amit környezetszennyező módon, veszélyes vegyszereket felhasználva állítanak elő – ha a wikipediának hihetek – és miért kell ezt bioboltoknak mint reformédesítőt nyomniuk a reformsznoboknak, reformhippiknek meg persze a cukormentes diétára rászorulóknak.Rosszul emlékszem, hogy a Te blogodon olvastam egy kétkedő posztot – vagy hozzászólást – arról, hogy a mosódió vajon tényleg annyira környezetkímélő-e, ha több ezer kilométert utaztatják Magyarországig. Az ökológiai lábnyom növelésének kérdése szerintem az ilyen reform-műkaják esetében is felmerül, mint a xilit.Barbi
Barbi, a kérdés jogos. Utánajárok.