Egészen pontosan “Vonyarci boros forgatag”. Ez van már szerda óta, meg tart még holnapig; tegnap meglátogattuk a rendezvényt, főleg, miután a szomszéd Piroska mondta, hogy a bábszínház után a Dolly lesz.
Dolly!
Mult ifjuság tündér taván
hattyúi képed fölmerül.*
Nektek is megvolt a Vakáció című album? Nekem is. Tulajdonképpen 11 éves korom óta, hogy a lemezt megkaptam a nagybátyáméktól karácsonyra, próbáltam a címadó dal első sorát megfejteni – sikertelenül.
Egyszerűen nem értettem, hogy mit csinál a hangulatom végre? Hát most már tudom. Nem azért, mert megértettem, nem, pedig füleltem, hogy hátha most, így élőben elcsípem azt a szót, hanem mert megnéztem a zeneszoveg.hu-n: PLAFONON! Plafonon a hangulatom végre… hát, erre soha nem gondoltam. Kavarog, meg csodajó, azt próbáltam ráhúzni, de éreztem, hogy nem passzol.
Szóval, Dolly. A bábszínház után következtek, félórás csúszással indult a műsor (nem az ő hibájukból), addigra már a színpaddal szemközti boros házikóknál a közönség egy része kissé bemelegített, és nagyon jónéven vette a nosztalgiázást. A régi Dolly Rollból az énekesnőt Kékesi Zoltán kísérte el, ő volt műsoruk szpíkere is. Még egy srác volt velük, de hogy hangszeren játszott, vagy a technikát kezelte, azt nem is figyeltem. Volt itt Elpattant egy húr, Isztambul, Ábrándos szép napok, meg néhány szám, amit már nem is ismertem – aztán jött egy egyveleg operettekből… Afféle “János, legyen fenn a János-hegyen”-típusú nótákból…Hát, erre nem lehet mit mondani. A közönség meg is lepődött kissé, ilyesmire ők sem számítottak.
Nos, mintegy 45 percig tartott a “fergeteges buli”, aztán gyorsan le is léceltek gyermekkorom kedvencei, de előtte még nem felejtették el megemlíteni, hogy véletlenül éppen van náluk néhány CD, amit önköltségi áron megvehetnek a szemfülesek, ráadásul nekik még dedikálják is.
Mivel a folytatásban utcabál következett, mi pedig nem akartunk együtthömpölyögni immár a tömeggel, hazafelé indultunk. Éppen a művelődési ház előtt jártunk, amikor Dollyék kiléptek onnan, gondoltam, jó közhelyesen odaszólhatnék, hogy Helló Dolly, meg megkérhetném, hogy álljunk már össze egy fotóra, jól mutatna a blogomon, de amíg ezen morfondíroztam magamban, ő már el is viharzott.
Így nem lett közös képem Dollyval.
Amúgy, ma operett-est volt, holnap viszont Vikidál Gyula, majd Sipos F. Tamás fog énekelni, igaz, ők is csak ilyen háromnegyed órácskát.
* Vajda János: Húsz év múlva
Gimnazista kori kedvenceim voltak Dollyék.
Az igazat megvallva, én Első Emelet rajongó voltam tinédzser koromban. De most, ha választani kellene Vikidál Gyulát nem hagynám ki. 🙂
Csütörtökön (Neoton) és vasárnap nem voltam lent, a másik 3 napon igen. De Dollytól csak a végét hallottam, meg 10 cm-rel előttem viharzott el, nem lett szimpatikus, elég nagyképűen viselkedett mindenkivel :OEttől még szeretem a zenéjét, de magát az előadót nem. Operettel kapcsolatban: A Zsadon Andrea-Szolnoki Tibor házaspárnak sok-sok éve itt van nyaralója, szóval könnyen összefuthatsz velük. Mint én évekkel ezelőtt “Kutya bácsival”, alias Raksányi Gellérttel. Igaz neki Györökön volt háza, de ide járt át boltba, kerékpárral. És felfelé sokszor tolta a járgányt, olyankor előfordult hogy beszélgettünk pár száz méteren… 🙂