Ezt a témát kutatta a harmincas években egy bizonyos Benedikt nevű német tudós, akinek eredményeit 1935-ben az Uj Idők című irodalmi és társasági lap is összefoglalta.
“A férfiúnál túlnyomó a megfigyelés, a nőnél az érzés. A nő tökéletlenebb a gondolkozás felsőbb műveleteiben és az akarat átalakulása cselekvéssé lassabban megy nála végbe, mint a férfiúnál. Ellenben sokkal hamarabb küzdi magát bele az érzés legkomplikáltabb helyzetébe és igazi művészettel bonyolítja ki ezek szövevényét. Ahol a férfiú érzés dolgában még csak sejt, a nő már mindent tud. S azért a gondolkozás egyik elemző részében, az érzés analizálásában erősebb is a férfiúnál. Mert itt fantáziája segíti, a mely könnyebben szárnyal és nem fárad ki olyan hamar, mint életpárjáé. De míg a férfi azt, amit a képzelet megmutat, nehézség nélkül le is tudja rajzolni, a nő csak látja a színeket, de nem tudja őket fikszírozni. Ennek a lehetetlenségnek van azonban egy nagy előnye: a szóval el nem pazarolt érzés tartósabb és erősebb. Férfiú soha nem tud úgy szeretni és gyűlölni, mint nő.
Benedikt arra a végeredményre jut, hogy adjuk meg a nő lelkének az őt megillető szabadságot és fejlődési tért, de ne vonjuk bele a mindennapi küzdelmeinkbe, ahol tévedne csak. Ellene van tehát a nőemancipációnak olyan értelemben, hogy a férfiúhoz hasonlóan vegye ki részét a nő a munkából. Maradjon meg hitvesnek, anyának, hű barátnak és szövetségesnek az élet harcát végig küzdő férfiú oldalán, de ne akarjon vetélytársa lenni ezekben, mert akkor tökéletesen eltéveszti hivatását.”
” A nő tökéletlenebb a gondolkozás felsőbb műveleteiben és az akarat átalakulása cselekvéssé lassabban megy nála végbe, mint a férfiúnál.” erről az a vicc jut eszembe, hogy ha egy férfi megígéri, hogy valamit megcsinál (=az akarat átalakulása cselekvéssé), akkor azt meg is fogja csinálni, nem kell érte félévente újra és újra piszkálni.
2 ikeás polc várja jobb sorsát hónapok óta. Még szerelni sem kéne, csak felfúrni…
Dettó, annyi különbséggel, hogy nálunk én fel is fúrom:)
ja, hát felfúrnám, de hogy lehetne az jó és tökéletes? sehogy.
A múltkor már egy kisszekrényt összeszereltem. nem olyan nagy ördögnősség, mint ahogy azt a pasik interpretálják…
Neeem, ha már akarja, akkor az cselekvéssé alakul, a megígérés és az akarás közt nagyon hosszú az út! Biztos a pontos tervezés miatt. 🙂
Egyébként nálunk is.
Hát én elvből nem fúrok(mert ugyan tudhatnék épp). Van pár férfit megillető feladat, amit jókor kell kérni, akár többször, és nagyon hálásnak lenni, ha elkészül. Szeget azért beütök én is.
Az ikea pl tényleg mindenkinek egyszerű, de a fúrógéptől kiráz a hideg. Türelem, türelem. Fel fog az kerülni a falra. Előrajzolás, méregetés. Minden legyen megtervezve, mert ha a Férfi fúrót ragad, már nyomná is a falba.:-)
Hát, megértem az álláspontodat, igazat is adok, de én sokkal türelmetlenebb vagyok ennél…:)) Volt idő, amikor mg azt gondoltam, hogy fúrógép csak a fiúk kezébe való, nekünk nem is volt, ha fel kellett fúrni valamit, a barátnőm férjét kellett mindig elhívni, ami azért elég kényelmetlen. Az én férjem valahogy nem volt ilyen barkácsolós akkor még. Aztán egyszer fogtam magam, elmentem, és vettem egy fúrógépet. Felfúrtam egy csomó mindent, és rájöttem,hogy ez nem is vészes. Így ment ez egészen addig, amíg egyszer el nem fúrtam egy fűtéscsövet. teljesen ésszerűtlenül ment ott, ahol ment, na mindegy, azóta megint bátortalanabb vagyok, és elkezdtem én is a férjemet kérlelni, aki viszont az utóbbi években egyre könnyebben áll kötélnek.:)