Fogadjunk, hogy most meglepődtetek! Nem édes, hanem sós; ha jól emlékszem, a legutóbbi sós apró receptje az izraeli nagykövet számára készített pogácsáé volt.
Ebből most kedvenc fogorvosunknak vittem, akihez – épp ma számoltunk utána – hét éve vagyunk hűségesek. És mennyi minden történt hét év alatt! Aki a családunkban akkor tízéves kislány volt, ma tizenhét éves nő. A hároméves gyerekből tízéves kiskamasz(odó) lányka lett. A fiúk: egy nálam fél fejjel magasabb (pedig nem vagyok alacsony) kamasz 45-ös lábbal, és egy tizenhárom éves, 43-assal.
Hát ilyen nosztalgiázó pogácsa ez. Süssétek meg, mert már medvehagyma szezon van!
Hozzávalók:
25 dkg liszt
12 dkg vaj
1 tk só
1 sütőpor
1 tojás
2-3 ek tejföl
1 csokor medvehagyma
5 dkg reszelt sajt (füstölt a legjobb)
egy 10 centis darab kolbász apróra vágva
Öntsük egy tálba a lisztet, a sót, a sütőport, dobjuk bele a vajat, és a két tenyerünk között dörzsöljük össze a liszttel addig, amíg nagyjából egynemű keveréket nem kapunk. Adjuk hozzá a többi belevalót: a tojást, a tejfölt, a kolbászt, a sajtot és az apróra vágott medvehagymát, és gyúrjuk össze. Ha nem akar összeállni, kis tejföllel segítsünk rajta.
Nyújtsuk ki a tésztát 3-4 mm vastagra, vágjuk háromszögekre, tegyük tepsire és süssük 200 fokon 20-25 percig, amíg szép piros nem lesz. Nekem 20 db lett belőle.
Hú, ez megtetszett, de elfogyott a vaj, kacsazsírral vajon milyen lehet?
Szia, szerintem jó! De abból max. 10 dékán tegyél bele.
A dékán az dekát akart lenni, csak a buta telefon kijavította, én meg nem vettem észre…
Kacsazsírral én is sütöttem pogit, és ha tehetném, mindig azzal sütnék sósakat, annyira extra ízt ad pluszba, és omlósabb. Jó tudni, hogy takarékosabb megoldás, mint a vaj. Kicsivel 🙂
🙂 Az én szemem is automatikusan javította, észre sem vettem a dékán-t. Szerintem ma kipróbálom és jövök az eredménnyel.
Kész van! Kevesebb, 9,5 dkg zsírral készült, és rövidebb ideig (13 perc) sütve teljesen jó lett. Persze nem bírtam ki és még szezámmagot is tettem rá.