A környezetemben élő férfiemberek rosszul tűrik a vásárlást. A ruhanemű beszerzésére gondolok elsősorban. A kriminális vásárlók listáján apámé az örök első hely, gyerekkoromból emlékszem, ő már akkor rosszul volt mindig, ha csak szóba került, hogy be kell menni az áruházba, például.
A férjem és a fiaim is ezt a klasszikus férfitípust testesítik meg, fárasztja őket a ruhák próbálgatása, egyet-kettőt még csak-csak felvesznek, de aztán egy idő után hallani sem akarnak többről.
Mindig változik, éppen mekkora a tűrőképességük, de vannak bizonyos intő jelek, amiből leveszem, hogy már nincs sok idő, hamarosan bedobják a törülközőt. A férjemnél ilyen meghatározó pont, amikor égni kezd a szeme, onnantól maximum negyed óra, amit még elvisel; utána vagy menekülőre fogja, vagy beáll nála egyfajta rezignált állapot, amiből elég nehéz helyrebillenteni.A helyrebillentés jó módja, ha olyasmit főzök, ami a kedvencek között szerepel; a marhapörkölt galuskával egyezményesen ilyen. Mindenki szereti, ráadásul kuktában viszonylag hamar el is készül.
Egy kiló marhalábszárat vettem hozzá, ez hat személyre éppen elég. Gyakorlatilag a gulyásnál leírt módon készül, de azért ide is bevésem.
Hozzávalók (6 személyre):
1 kg marhalábszár (vagy comb)
2-3 fej vöröshagyma
1 ek őrölt pirospaprika
2-3 szem paradicsom (vagy hámozott paradicsom konzerv)
1-2 paprika
2 dl száraz, testes vörösbor
só
bors
A húst kockákra vágjuk, a hagymát felaprítjuk, utóbbit kevés olajon megdinszteljük a kuktában. Rádobjuk a húst, fehéredésig kevergetjük, majd megszórjuk a pirospaprikával, átkeverjük, felöntjük a borral, és annyi vízzel, amennyi ellepi. A paradicsomok héját lehúzzuk, húsukat kockákra vágjuk, és a húshoz adjuk (ha konzervünk van, annak a felét tesszük bele). A paprikákat kicsumázzuk, és egészben adjuk a készülő pörkölthöz. Sózzuk, borsozzuk, lefedjük a kuktát, és a sípolástól számítva negyven percig főzzük. Amikor már ki tudjuk nyitni a kuktát, megkóstoljuk a húst, hogy megpuhult-e, ha szükséges, még főzzük; ha puha, akkor fedő nélkül főzzük kb. 10-15 percig, hogy a leve besűrűsödjön. Addig feltesszük a galuska főzővizét a tűzhelyre, összekeverjük a tésztát, és kiszaggatjuk.
Tálalhatunk.
Adjunk mellé valamilyen savanyúságot, úgy az igazi.
Nálatok mi a helyzet vásárlás terén?
A vásárlás nálunk mission impossible. Először ki kell néznem, mit is kellene, majd miután kb. a szóba jöhető x helyet végigböngésztem, akkor vihetem magammal a férfi egyedeket :-)De lehetőleg csak egy, max. 2 helyre. Rendszerint vakon vásárolok, magamtól, egyedül. És természetesen mindig mellélövöm a méreteket, így nekem dupla kör, mivel másnap cserélhetem jó méretre a beszerzett darabokat :-)A pörkölt meg – nálunk is kedvenc – holott, állítólag egyikük sem szereti (mégsem marad soha egy falat sem), pláne, hogy nálad olvasott galuskával tálalom. Na, az tuti befutó!
Ha csak lehet egyedül megyek vásárolni. Itthon lemérek és fölírok minden szükséges adatot a centi elfér a táskában és nem hisztizik 😀 így mindenkinek pihentetőbb a program. Főleg nekem. :DDD
Tegnap én is ezt főztem (első bálozó voltam, az uram szokta készíteni) – háromszor vettem belőle, olyan jól sikerült :)Vásárlás: a “nagybevásárlásokat” az uram végzi (3 kicsi gyerkekkel nem merjük bevállalni) – közösen összeállított lista alapján.A ruhavásárlással hasonlóan vagyunk mint ti: ha magamnak kell valami, akkor egyedül megyek, ha Tamásnak vásárolunk, kér kísérjem el (igyekszünk barátnőre bízni a kicsiket ilyenkor), hamar megunja a próbálgatásokat így aztán amit felpróbál és jó, azonnal rakja be a kosárba, nem nézi meg másik üzletben…
A pörkölt nálunk is menő, mindegy, hogy marha-, csirke-, sertés-, vagy gombapörkölt. Erről jut eszembe, ismeritek a borsópörköltet? Az is nagyon megy nálunk, természetesen mindegyik pöri nokedlival a legjobb.A vásárlásról annyit, hogy már egészen jól belövöm nélküle is a férjemnek megfelelő cuccokat. Barátnőm még a cipőt is egyedül veszi a férjének… Együtt szoktuk járni a boltokat, szükség szerint mi is centivel 🙂
Az én férjemnél ugyanígy működik. Eljön, mert tudja, hogy néha “muszáj”. Aztán jön a szemégés és az általad leírt magatartás: onnantól ketyeg az óra.:-)) Neki a szeme tényleg teljesen vörös, eres lesz, pedig nem nyúl hozzá. Olyankor nagyon megsajnálom, és vagy villámgyorsan befejezzük, vagy feladjuk és menekülőre fogjuk.:-))Ők ilyenek.:-)) De így szeretjük őket. Szerencsére én sem vagyok nagy vásárlós.:-))
Szerencsénkre az emberem is és én is utálunk vásárolni. Annyira sajnálom is rá az időt, levetkőzni, felöltözni…, ezért családtagjaimnak, barátnőimnek adok megbízásokat, szülinapi kívánságokat ruha és egyéb kellék vásárlásokra.Nagy ritkán, ha rávesszük magunkat akkor az első üzletben, az első ami tetszik befutó lesz.Még szerencse, hogy pénzem sem sok van a vásárlásra…;-) ezt tényleg nem panaszként.Üdv: Anna
Egyetlen pasiról hallottam eddig, aki jól bírja a feleséggel+lányaival a ruhavásárlásokat, sőt élvezi, hát irigy vagyok rá! 🙂 mert a férjemnek iszonyú jó az ízlése, s jó tippjei vannak, de utál vásárolni magának is, főleg magának! amióta tudok online is vásárolni- s utólag fizetni- azóta előszeretettel rendelek neki is mindenfélét, de még otthon is!! ki kell várni mire hajlandó felpróbálni s dönteni, hogy küldhessem vissza, ami nem jó, nem tetszik…magamnak, gyerekeknek szintén így vásárolok 98%-ban. A kicsi még kicsi, a nagy meg már elég nagy ahhoz, h unja és persze pasiból van a nagy is! 😀
Hajnalka, honnan tudsz így rendelni? Ez nekem is tetszik…
@Maimoni(kint élünk Bécs mellett)osztrák CundA, H&M és még pár bolt, nah meg az amazon.de
Az én férjemmel nagyon jó vásárolni, akár nagy bevásárlásról van szó, akár ruhaneműt vásárolunk, teljesen mindegy! Judit
Jó a fiúk frizurája. Tetszik. S örömmel látom, hogy még sem lett kopasz a kisebbik :))És holnap elolvasom a kuktáról írtajidat. Aktuális. Egy szép régi darabom van, dögnehéz, magas, és elég nehéz tisztítani.. Meg leugrik a kupakjáról folyton a gumikarika. Amúgy jó lenne, igen. Még sárgaborsóhoz is.