Gulyásleves

Na, most akkor elmondom, hogyan készítem én a gulyást. Mert a gulyás emblematikus étel, magyar ember gulyást eszik, hozzá lángost, esetleg palacsintát, vagy túrós cvekedlit.
A marhahús beszerzésével indul a művelet; egyébiránt, valami nagy hentes-összeesküvés áldozatai vagyunk mi itt a Balaton nyugati szegletében, mert hétfőn egyezményes alapon zárva tartanak. Földim, Max, a legfinomabb fagyikat gyártó bloggerkartárs pár napja cinkelt azzal, amikor összefutottunk az egyik boltban, hogy “na, sokáig bírta a hentesed”. Az a hentes ugyanis, akit egy-két hónapja ajánlottam, mint új, ámde reményteljes üzletet, sajnos végleg bezárt. Talán ha három hónapig ment. Amúgy csak a legelején volt jó, később nekem is voltak rossz tapasztalataim velük; meg is fogadtam, hogy ezek után csakis kipróbált, és már bizonyított boltokat ajánlok.
Szóval, marhahús.
Vagy a vonyarci hentesnél, vagy az Intersparban veszem; lábszárat, illetve combot, de olyat választok, ami szép húsos. 80 dekát kérek legalább, hogy ne csak egy napig tartson a leves. Ja, és galuskát főzök bele, mert mi úgy szeretjük. Akkor a legfinomabb – szerintem – ha már egy napot állt.
Nincs szép fényképem, de azért ezt ideteszem.

Hozzávalók:
80 dkg marhalábszár vagy -comb
2 fej vöröshagyma
4 szál sárgarépa
1 fehérrépa
4-5 szem krumpli
1 kisebb zeller
2-3 gerezd fokhagyma
2-3 szem paradicsom
2 paprika
2 tk Erős Pista (vagy Édes Anna, vagy házi darált paprika)
3 tk őrölt pirospaprika
1 tk őrölt kömény
só
bors

A galuskához:
10 dkg sima liszt
3 dkg búzadara
1 tojás
víz
1 kk só

A marhapörkölt-alapot, amit aztán majd felengedek, azt mindig kuktában készítem, mert így cirka 40 perc alatt megvan. Felkockázom a húst, felaprítom a hagymákat. Kevés olajon megpárolom a hagymát, rádobom a húskockákat, fehéredésig kevergetem. Megszórom az őrölt pirospaprikával, és felengedem annyi vízzel, amennyi bőven ellepi. Sózom, borsozom, majd lefedem a kuktát, és miután jelez, leveszem alatta a lángot, és 40 percig hagyom pöszörögni.
Közben az összes többi zöldséget megpucolom; a répát felkarikázom, a fehérrépát viszont csak kettőbe vágom, mert rajtam kívül nem szereti senki. A zellert is csak félbe vágom (azt is csak én eszem meg), a krumplit kockákra. A paprikát kicsumázom, egyben hagyom, a paradicsomot bevágom, hadd főjön ki a közepe (ha nincs szép paradicsom, akkor hámozott paradicsom-konzervet használok, azt viszont apróra vágom, hogy majd teljesen szétfőjön).
Amikor a kuktát már ki lehet nyitni, és meggyőződtem arról, hogy a marha megfőtt, átöntöm az egészet egy nagy lábasba. Felengedem vagy két liter vízzel, és amikor forr, előbb a zellert, a fehérrépát, a paprikát és a paradicsomot, az áttört fokhagymát, majd úgy tizenöt perc múlva a répát és a krumplit is hozzáadom.
Jöhetnek a fűszerek és a só.
Amíg még fő a zöldség, összekeverem a galuska tésztáját – a hozzávalókat annyi vízzel, hogy kissé ragacsos tésztát kapjak. Amikor a répa és a krumpli szinte teljesen puha, a levesbe szaggatom a galuskát. 1 percig forralom, és kész.
Legjobban másnap szeretem. Rengeteget bírok belőle enni.

Nektek melyik a kedvenc levesetek?