Be kell ismernem előttetek, hogy mindenféle korábbi fogadkozásom ellenére nem sikerült nagy reformokat végrehajtanom táplálkozásomban, ennek elsősorban jelenlegi fő foglalkozásom az oka. Cukrász vagyok, mit tegyek? Muszáj kóstolnom, új sütiket kitalálom, kipróbálnom, és hát kóstolás nélkül hogy is mondhatnám meg, jó-e vagy sem?
Valakinek mondtam ezt a múltkor, nagyokat nevetett, hogy hű, de sajnál, én pedig nem értettem, miért nem vesz komolyan: nekem ez tényleg probléma, hiába nem akarok, muszáj sütit ennem. És igen, valószínűleg lehetne kevesebbet kóstolni, a csoki és a tejszín összeolvasztva századszorra is ugyanolyan ízű, de mégis… Azt hiszem, nagyobb önuralmat kell gyakorolnom, mivel az eddigi gyakorlat plusz öt kilót eredményezett ősz óta.
Most már több mint két hónapja járok Pilatesre, ami komoly haladás, végre valami, amit újra rendszeresen űzök. Nagyon klassz, egyébként; bár az első alkalom után azt mondtam, többet nem megyek, nekem ez durva, aztán mégis rászántam magam, és a harmadik órát követően reggel arra ébredtem, hogy a hónapok óta tartó derékfájásom megszűnt. Azóta sem jött vissza. Úgyhogy a Pilates jó, bár néha úgy érzem óra közben, hogy itt a vég, de utána mégis nagyszerű tapasztalnom a sok nyújtás következményét. Azonban csak heti két órára van lehetőség, pedig én hármat szeretnék – és emellett jó lenne valami kardio is.
Ezért ma elmentem Bogyóval egy kis erőltetett menetre, és egy rövid szakaszon megpróbáltam futni; be kellett látnom, hogy nem megy, a térdeimmel szúrnék ki, ha ezt most erőltetném. Úgyhogy, marad a gyors séta, legalább fél óra, a heti két Pilates, és a kontrollált étkezés.
Mutatom a mai vacsorámat.
Saláta, csirkemell, és amire a figyelmeteket szeretném felhívni, az a halványzöld kupac: guacamole cottage cheese-zel. A guacamole ugye egy avokádóból készített krém, a cottage cheese pedig szemcsés sajt néven került magyarosításra. Nem túl vonzó az elnevezés, a termék emlékeztet a túróra, de mégis, kis sajtgolyócskák vannak benne. Én nagyon szeretem, és ezúttal a citromlével, sóval, apró zöldhagyma-darabokkal összekevert villával összetört avokádót egy doboz ilyen szemcsés sajttal forgattam össze.
Nagyon finom a húshoz, de magában is.
A Lidlben egy ideje látom, hogy az avokádó folyamatosan akciós, tényleg olcsó; ugyanakkor mindig megtapogatom, és kőkemény. Az jutott eszembe, hogy vajon hányan utálhatják meg az avokádót azért, mert megpróbálják ebben az állapotában fogyasztani – csakhogy így nem jó! Meg kell várni, amíg puha lesz, azt mondják, banánnal közösen papírzacskóba téve ez gyorsabban bekövetkezik, mint egyébként. A kemény avokádó élvezhetetlen, a puha fantasztikus. És nagyon egészséges is.
Kedves Móni, azt akartam írni, hogy egyáltalán nem ciki az új táskád, nagyon szép a színe meg a mintája is, és szuper praktikus! Nekem is tetszik. 🙂 Csak a táskás írásodnál nem engedélyezett a hozzászólás. 🙂
Köszönöm:) Nem értem, hogyan lettek letiltva annál a bejegyzésnél a kommentek, de tényleg le voltak. Úgyhogy engedélyeztem:)