Nem vagyok divatblogger, ez nem véletlen. Nem az én asztalom. És ezt azt hiszem, nem is ragozom tovább.
De most a véletlen, pontosabban egy barátnőm ajándékozó kedve úgy hozta, hogy egészen különleges táskám lett, és ezzel forradalmi felfedezésre jutottam, amit ajánlok táskavarrók figyelmébe.
Azt ugye mindannyian tudjuk, hogy egy női táskában akármi elrejtőzhet, a férjem egy időben azzal viccelődött, hogy nem nyúl bele az enyémbe, nehogy megharapja valami. És ami elrejtőzhet, el is rejtőzik, mert persze pont akkor nem kerül elő az a bizonyos irat, kulcs, zsebkendő, amikor kellene, az ember átforgatja, majd kipakolja az egészet, és akkor a legvégén, a legaljáról felbukkan a már-már elveszettnek hitt holmi. Vagy nem.
Szóval, kaptam ajándékba egy Reisenthel palacktáskát. Annyira tetszett a mintája, hogy csak sajnálgattam napokig, hogy nem vagyok valami nagy palackvásárló, hogy magammal vihessem.
Kilenc üveg fér el benne, szép, katonás rendben, egymástól elválasztva. Aztán gondoltam egy nagyot, belepakoltam a fakkokba a holmimat: pénztárcát, noteszt, kulcsot, telefont – és ezek a rekeszeknek köszönhetően könnyedén elérhetőek maradtak.
Szóval, biztosan meg lehet ezt valósítani kevésbé palackszállításra hangolva, de ugyanígy, praktikus fakkokkal elválasztva, és megszüntettük a női táska örökös rejtélyét, hogy hova tűnnek el belőle folyton a cuccok – mert ebből nem tűnnek el! Ott van minden, ahova tettem.
Agyalhatunk más rejtélyen. Például a páratlan zokniékon.
Szia, keress rá a táskarendező kifejezésre!:)
Nem ciki, de tegnap még nem lehetett kommentelni ide :-o. Mindenképp lebeszélnélek, hogy Bp-re ezzel a táskával gyere tömegközlekedni. Egy cipzáros megoldáson gondolkodom, és ha megvarrtam, elküldöm a képet.
Inspiráló, köszi.
Tömegközlekedni nem mernék:) De itt a békés kis vidéken még használható. AZon gondolkodtam, ha a fakkok alacsonyabbak lennének, pont be lehetne cipzározni, vagy tépőzárazni.