Elmondom a dilemmámat.
Ez a blog eredetileg gasztroblogként indult, időnként persze belecsempésztem egy-egy írásomat.
Másfél éve cukrász lettem.
Azóta az életem (mármint munka szempontjából) a sütemények körül forog, ha éppen nem sütök, akkor újat találok ki, ezért történt, hogy az utóbbi időben leginkább sütirecepteket tettem közzé.
Aztán egy másik város népszerű kávézójában ráismertem a süteményeimre, és ez szíven ütött. Az én szellemi termékeim, én agyaltam rajta, akinek tulajdonképpen még köze lehet hozzá, az a kávézó tulajdonosa, aki olyan pályát adott nekem, hogy gyakorlatilag azt csinálok, amit akarok. A somlói torta vagy négy fázisban került a vendégek elé, mire elérte mai, szerintem verhetetlen formáját, amire az egyik törzsvendég annyit mondott sommásan:
– Ez majdnem olyan jó, mint anyámé – és jelentőségteljesen bólintott hozzá.
Szóval, a sütemények kitalálása munka. És ez az, amit ebben az egész cukrászkodásban leginkább élvezek. Az utángyártást már nem annyira, de persze megteszem, hiszen most ez a dolgom.
Na most, gondoljatok bele, idejön egy másik cukrász a blogra, fogja a receptet, elviszi, megsüti, gyakorlatilag leszüreteli a gyümölcsöt, és még csak annyit sem mond, hogy fapapucs. Azt hiszem, a gesztus hiányzik leginkább, hogy dobjon néhány sort, hogy helló, X vagyok innen, klassz a recept, én is megsütöm.
Innentől más a helyzet, még meg is kérdezném, hogy hogy ízlett a vendégeknek.
Ezen hezitálok egy ideje, hogy mi a helyes. Ez egy gasztroblog. Receptek kellenek. Nekem sütireceptjeim vannak. Nyilvánosságra hozzam a saját szellemi termékeimet, vagy tartsam meg magamnak?
Nos, nem tudom, értitek-e a dilemmámat, de ezért ritkultak meg mostanában a receptek a blogon. Nem jó nekem sem, mert eddig mindig azonnal leírtam, könnyen visszakereshettem, most nem írom le, és magam is elfelejtem. Pedig vannak népszerű újdonságok, hogy csak a paleóknál maradjak, ilyen az áfonyás, vagy a csokimousse-os.
Úgy döntöttem, hogy a legújabbat, a málnahabosat megosztom veletek. És ha leírjátok a véleményeteket, talán a többit is. Hiszen ez az értelme a gasztroblognak – a bloggerek recepteket osztanak meg, az olvasók megfőzik/sütik, és mindenki örül.
Hozzávalók:
3 tojás
3 csapott ek nyírfacukor
15 dkg darált mandula
1 tk foszfátmentes sütőpor*
1 ek kakaópor
2 doboz Cocomas* kókuszkrém (4 dl)
1 cs. Zselatin fix, ha nem kóser, akkor 2 dkg zselatin forró vízben feloldva
kb. 15 dkg málna (egy dobozzal vettem az Aldiban, nem emlékszem, pontosan hány deka volt)
1. A sütőt előmelegítjük 180 fokosra. A tojásokat a nyírfacukorral gépi habverővel legalább 4 percig verjük, hogy nagyon habos legyen. Akkor hozzáadjuk a mandulát, a kakaóport és a sütőport, elkeverjük, sütőpapírral borított, 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntjük, és kb. 15 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni.
2. Amikor kihűlt, a jól lehűtött Cocomast a Zselatin fixszel és a nyírfacukorral jó habosra verjük, beleöntjük a málnát (annyit kiveszünk belőle, amennyivel díszítjük majd a tetejét), tovább keverjük.
3. A mandulás alapot körbevesszük tortagyűrűvel, ráöntjük a málnás masszát, és díszítjük a málnaszemekkel. Hűtőbe tesszük, amíg megdermed.
Hát ennyi.
*bioboltokban kapható
nem tartom etikusnak és felelős viselkedésnek az ilyen receptlopásokat. és ennek nyilván lehetnek jogi vetületei is, pl levédetheted a legjobb receptjeidet, stb.
egy dologban azonban biztos vagyok. neked a szíved-lelked benne van a süteményeidben. a koppitósnak meg csak a technikája. és ez egészen biztosan érezhető a végeredményen is.
Igen, én is mindig ezt szoktam mondani, hogy el lehet készíteni, de biztosan nem lesz ugyanolyan – mert más a szív…
Valami különbségnek szerintem is kell lenni…kóstoltad?
Nekem a videomegosztó rendszerrel is ez a gondom, főleg ha a szerző és forgalmazó még jövedelmet remél a “bolti” eladásból. Nekem is szellemi terméket kell eladnom, ezért értem a kérdéskört.
Én nem tenném köztulajdonba a helyedben, ha ez a
Jaj, még nem akartam küldeni…szóval ha ciki neked, hogy bárki megsütheti, és hasznot szed be magának, akkor tényleg elgondolkodtató, érdemes-e levédés nélkül közzétenned. Szerintem ez kivédhetetlen, mint sok más kalóz tevékenység. Nem véd törvény, csak a lelkiismeret….
Nem vettem meg 590-ért:))) Úgyhogy nem kóstoltam. A levédésnek nem látom értelmét, mert ha más azt mondja, ő két kanállal kevesebb cukrot tett bele, és az már nem is ugyanaz a recept, mit ér az egész? Szerintem is kivédhetetlen.
Ez olyan mint az ev sutije. Palyaznak rakb 60-an es abbol egy nyer. Aztan az osszes cukraszda arulja. Bar nem tudom h magaert a receptert ilyenkor fizetnek-e…
En szeretem a receptjeidet. A csaladom is. Olyan jo lenne ha nem fosztanal meg bennunket ettol. Esetleg gondolj ugy az ilyen kalozkodasokra h azert teszik mert ok nem tudnak jobbat kitalalni. Mondjuk az szemet dolog h arulja is valaki…
Ird ki a blogra a szokasos iromanyt miszerint minden foto es iras a te szellemi tulajdonod es csak irasos engedellyel adhato tovabb stb stb… De most csak otletelek…
Szerintem ennek a kiírásnak nincs semmi értelme, hiszen az internet attól működik, hogy mindenki viszi, amit lát.:) És az nem is zavar, ha bárki elkészíti a receptjeimet – hiszen azért teszem fel -, de amikor árulni kezdik…az már más.
Teljesen átérzem a problémádat. Az emberi pofátlanság egyszerűen határtalan. Én gyerekeknek készítek csoda cuki párnákat. Több tíz óra tervezés, legyártás, újragondolás stb. amíg elkészül. Azután jön egy vásárló, megveszi és egy kedves levélben megírja, hogy csodaszép, nagyon nehéz lesz ezt a minőséget tartania. Egy fél éve volt, azóta gyártja a gagyi utánzatokat, én meg pörgök a hátamon az idegtől. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem vagy egyedül. Éjszakákat dilemmáztam, hogy mi a csoda legyen, hiszen mindent nem lehet levédeni, ráadásul hónapok és százezrek kérdése.
Nekem ez segített:
“Amikor másolnak, azt jelenti, a másiknak nincs elég esze sajátot alkotni.
Amikor lopnak tőled, azt jelenti, a másik lusta újat létrehozni.
Amikor szidnak, azt jelenti, nem tudnak utolérni.
Mert másolni, lopni, a másikat szidni mindig könnyebb út, mint napról napra megújulni, újat kigondolni, vajúdni, megszülni, javítani: gondolkodni.
De az az út az örök második névtelenségébe visz, emez pedig a győzelembe.” – Gazdagmami
Szóval Te vagy a győztes!
Ez jó, köszi:)
…sajnos értem a problémádat:((((
de a mérlegelésnél szeretném ha tudnád, hogy nekünk ,,sima” nem lopós olvasóknak, nagyon-nagyon-nagyon hiányoznak a receptjeid. (személy szerint alig vártam, hogy vége legyen a 20 napos takarító programnak!)
Nagyon szeretem a blogodat, és mindig alig várom a receptjeidet. Nagyon rossz lenne nélkülük! (én csak a családnak sütöm őket:)!)
…de megértem ha másképp döntesz, hisz neked ez nem csak egy hobby, hanem szellemi és fizikai munka is egyben amit valaki(k) csak úgy visznek másik cukrászdákba!
A 20 napossal próbáltam időt nyerni a gondolkodásra, de nem nagyon sikerült,mert akkor is állandóan sütöttem:)))
Szerintem is jó ötlet ráírni a saját fejlesztésű recept végére, hogy a te szellemi terméked. A cukrászda, ahová viszed a tortákat, nem problémázik a koppintáson? …vagy kéne bővítened, és teríteni az egész Balaton környékét 🙂
Á, arra nincs kapacitásom, meg nem is akarnám teríteni, elveszítené ezt a jellegét, amit szeretnek benne.
Sztem is érdemes ide a főoldalra kiírni, hogy ezek a receptek a Te szellemi termékeid és csak az engedélyeddel használhatóak nyilvános, üzleti forgalomban. Meg lehet kérdezni esetleg egy jogász ismerőst, mit lehet csinálni, illetve több hasonlóan népszerű blogolót megkérdezni, hogy ők ezt hogy védik ki. A recepteket mindig örömmel olvasom, és sütök belőle a családnak, hiányoznának 🙂
Hú, tényleg nagy dilemma… Én is sajnálnám, ha nem osztanád meg velünk. Legutóbb az epres paleo tortát sütöttem meg Húsvétra, és hatalmas sikere volt a családban. Mindenkinek, aki kérte a receptet, a blog linkjét küldtem, FB-re még írtam is, hogy szívesen reklámozlak, mert nagyon szeretem a blogodat.
Mi lenne, ha beszélnél azzal a cukrásszal, aki pénzt csinál a receptjeidből? Hátha meg tudnátok egyezni valamiben.
Már másfél éve cukrászkodsz? Repül az idő 🙂 Hogy lettél cukrász? Mivel többször írtad, hogy milyen szakra jársz az egyetemen, azt hittem, hogy abban az irányban lépsz tovább.
Na jó, még nem teljesen másfél, de több mint egy. Hogyan lettem cukrász? Az a vicces, hogy vendéglátó szakközépbe jártam, ahol mellesleg cukrász képesítést is kaptam. De soha nem gondoltam, hogy az életben valaha használom majd. Kedvenc kávézónkban gyakran beszélgettünk kajákról, főzésről a tulajjal, aztán egyszer, amikor mentünk éppen ki az ajtón, utánam szólt, hogy nem akarsz nekem sütiket sütni? Én meg azt mondtam, hogy de. Hát így lettem gyakorló cukrász. Én sem számítottam rá!
Szia, szerintem ezzel nincs mit tenni. Én a helyedben egy valódi receptkönyvben gondolkodnék, szerintem nagy sikere lenne!:) Bár persze abból isl ugyanúgy kimásolhatja – ahogy bármilyen más szakácskönyvből -, de legalább mégis hoz neked is hasznot azon kívül is, hogy a csodás sütijeidet eladod egy (vagy több?) cukrászdának. Én biztos megvenném!:) Ne idegeskedj, csak tedd a dolgot!
puszi (bocs, hogy így ismeretlenül…:)
Szia Móni, nekem nagyon hiányoznak a receptek. Hétvége felé gyakran tőled merítek süti ötletet a hétvégi asztalra. Nem is értettem miért nem volt több recept az elmúlt hetekben, mostmár értem….Te vagy a kedvenc blogom, ne hagyd abba. Eszter
Köszönöm, ezek nagyon jólesnek:)
nagyon sajnálnám én is, ha nem tennél fel recepteket, de tényleg érdemes lenne irnod egy könyvet, és abbol legalább hasznod is lenne. Én biztos, hogy megvenném, mert nagyon jók a sütijeid. Ha lehet azért a blogodat ne hagyd abba Erika
Kedves MaiMóni, szeretném a közvetlen e-mail címedet elkérni. Kérlek szépen küldd ide: info@x-tralarge.com Nagyon köszönöm, Claudia