Ha eddigi életem során bármikor is azzal áltattam magam, hogy elfoglalt vagyok, most így utólag azt mondhatom: nem voltam. A jelenlegi helyzethez képest nagyjából nyaraltam, vagy mondjuk dolgozgattam valamennyit.
Hát most aztán dolgozom, sokat. Szegény blogon meg is látszik, mert a korábbi tempóhoz képest, amikor még képes voltam szinte naponta új bejegyzést produkálni, bizony, mostanában vagy az erőmből, vagy az időmből nem futja. Küzdök a lelkiismeretemmel, hogy szegény családom a kelleténél gyakrabban kényszerül olyan táplálékra, amit eddig nem nagyon vettem meg (fagyasztott pizza és társai), illetve időnként anyukámat megszállja az ihlet, és főz nekünk néhány fajta ételt, amit elhoz, és mindenki örül.
Próbálok ráállni arra a rendszerre, hogy este megfőzöm a másnapi ebédet, ez látszik a leginkább járható útnak, mivel általában reggel 8-tól délután 4-ig az üzemben vagyok, így aztán nincs időm napközben főzőcskézni. Szeretem a gyors és könnyen elkészíthető recepteket, mint oly sokan, bár a családom időnként reklamál egy-egy klasszikus, időigényesebb fogás után.
Nos, ez a karfiol nagyjából fél óra alatt kész, vagy talán hamarabb is, köretnek is jó, de aki nem olyan nagy húsimádó – és nem gyűlöli a karfiolt – az örülni fog neki csak így magában is.
Hozzávalók:
1 kg friss vagy fagyasztott karfiol (rózsáira szedve, megmosva, amennyiben frissből dolgozunk)
12 dkg füstölt szalonna csíkokra vágva
2 doboz zöldfűszeres krémsajt, 2×20 dkg, pl. ilyen: 
só, bors
a tetejére reszelt sajt
1-2 dl víz
1. A szalonnát kevés zsiradékon pirítsuk le.
2. Tegyük rá a karfiolt, öntsünk alá 1-2 dl vizet, fedjük le, és pároljuk puhára. Kb. 10-15 perc.
3. Ha ilyenkor leülünk kávézni, és netán belefeledkezünk egy szakácskönyvbe, ne csodálkozzunk, ha a karfiol leég. Ebben az esetben öntsük át az egész cuccot egy másik edénybe, a szenes edényt meg áztassuk be.
4. Immár az új edényben folytatva a főzést, öntsük rá a krémsajtokat a puha szalonnás karfiolra, és keverjük el.
5. Tálalhatunk. Én egy kis paprikás cheddart reszeltem rá magamnak.
