– Szia, de régen láttalak, miért nem jöttél edzésre?
– Októberben eltörtem a könyökömet, azóta sem igazán tudok rátámaszkodni a bal kezemre.
– Óóó, hát hol törted el?
– Sevillában, a metróban. Elcsúsztam.
– Jóságoség, hogy kerültél te oda?
– Eléggé kalandosan… de az utat receptversenyen nyertem.
– Receptversenyen? Ilyen jól főzöl?
– Kihez képest, ugye…Van egy gasztroblogom, tulajdonképpen annak köszönhető. Az olvasóknak.
– Blogger vagy? Aztán melyiket írod te?
– Praktikák sok gyerekhez. Az a címe.
– Nem mondod, hogy az te vagy?! Akkor pedig még olvasni is szoktalak…
Szösszenet
Én is a blogból jöttem rá régen, hogy „te vagy a csaj, aki kb. 150 m-re lakik”. 🙂
Es a fényképből nem ismert fel?? Ennyire más vagy élőben? 🙂
Hát, ezen én is gondolkodtam… Hogy most akkor vagy ennyivel rosszabbul, vagy ennyivel jobban nézek ki…:) vagy rssben olvas, és ott nincs mellette a kép… Vagy nem tudom.
A fotó alapján simán felismerhető vagy, nyugi! 🙂 És jól nézel ki. Szóval rss-ben olvashat. 🙂
Ugyanez nálam is megvolt: vonaton szóba került a gyerekekkel való kreatívkodás és az útitárs mondja, hogy ezt meg amazt nemrégen elkészítette a gyerekeivel..valami kismesterségek honlapon találta. Mondom nem kismesterek véletlenül?..Ja, de igen! Mondom az én vagyok amúgy :))