Nem azért, mert nem jó – pont ellenkezőleg: a gyerekek addig jártak rá a frissen sütött, és szikkasztásra ítélt gubarudakra, amíg nem maradt belőle annyi, hogy érdemes legyen belőle mákos gubát gyártani. Az egyik vendéggyerek (nem az, amelyik szerint a mekiben kéne dolgoznom) nem győzött lelkendezni, hogy ez mennyire finom.
Sütöttem hát újabb tepsivel.
Régebben meséltem, hogy amióta elromlott a kenyérsütőgépem, rájöttem, hogy szeretek tésztát dagasztani; határozottan megnyugtat, tehát a tevékenységet terápiás célzattal is tudom ajánlani. A dagasztás körülményeit mondjuk számomra nagyban komfortosította az a hatalmas Tupperware kelesztőtál, amit ajándékba kaptam vagy egy éve, nagyot néztem, hogy te jó ég, mekkora, öt kiló lisztből gyúrt tészta is bőven belefér – de nagyon szeretem, és kimondottan jó szolgálatot tett a múltkori rendezvényen, amikor 21 kiló lisztből dagasztottam langallónak való alapanyagot.
Hozzávalók kb. 6 személyre:
1 kg liszt
2,5 dkg élesztő
4-5 dl langyos tej
3 ek cukor
1 kk só
2 tojás
10 dkg lágy vaj
A lisztet tálba öntjük, közepében mélyedést alakítunk ki, oda öntjük a langyos tejet, beleszórjuk a cukrot, és belemorzsoljuk az élesztőt. Amikor utóbbi felhabosodik, a tojásokat is hozzáadjuk, majd a vajat és a sót is. Dagasztani kezdjük, belülről kifelé haladva egyre több lisztet húzunk a folyós részbe, majd rugalmas tésztává gyúrjuk az egészet. Ha nem áll össze, még egy kis tejet adunk hozzá.
Amikor már homogén a tésztánk, letakarva duplájára kelesztjük. Az előző képen kelesztés előtt, ezen kelesztés után látható a tészta. (Csak a fényviszonyok mások, nem az edényt cseréltem le…)
A megkelt tésztát az edényben még egyszer összegyúrjuk, majd újra pihenni hagyjuk 15 percig. Utána gyúrólapra vagy deszkára borítjuk, és kinyújtjuk kb. 1,5 cm vastagra.
Utána pizzavágóval vagy éles késsel kb. 3 centi széles csíkokat vágunk a tésztából.
Sütőlapra sorakoztatjuk a csíkokat egymástól néhány centire (nem fér bele mind egyszerre; a többi egyszerűen tovább kel). A tepsit a sütőbe tesszük, amelynek hőfokát 50 fokosra állítjuk.
15 perc múlva feltekerjük a hőfokszabályozót 190 fokra, és kb. 15 perc alatt szép pirosra sütjük a rudakat.
Figyelembe kell venni, hogy minden sütő más, tehát 11-12 perc elteltével gyakrabban pislantsunk a sütőre.
A kész gubarudakat rácson hagyjuk kihűlni, közben mehet a sütőbe a maradék. Mivel annak több ideje volt kelni, kissé dundibb lesz.
Ügyesen rejtegessük őket a család elől, és másnap, amikor megszikkadnak, ugyanúgy járjunk el velük, amint egyéb alkalmakkor a nyakunkon maradt 15 darab kiflivel. Süssünk mákos gubát.
Én is szeretek dagasztani, a férjem már többször akart nekem kenyérsütőgépet venni de mindig lebeszéltem róla. A kis méretű tupper kelesztő tálam van (egyenlőre elég) szintén kedvenc darab.
Én annyira szeretem a mákos gubát, de ezzel egyedül vagyok így csak karácsonykor készül, akkor megeszem egy 4 tagú család adagját 🙂
Hm! Ez a recept nagyon tetszik. 🙂
Móni, folyton így járok én is a gubarúddal. Fél éve sütöm rendszeresen,de guba még nem lett belőle.
Szia Móni! Én most hallok először a gubarúdról, annyival finomabb a belőle készült mákos guba mint a kiflis, hogy megéri a macerát?Barbi
Én meg azt kérdezném meg, hogy miért jobb a kelesztőtál, mint közönséges edényben, konyharuhával letakarva keleszteni? Én a kétkilós kenyeremet a teknőmben kelesztettem (és mindaddig nagyon szerettem dagasztani, amíg ki nem derült, hogy a könyököm emiatt gyulladt be és fájt hetekig…azóta sajnos nem sütöttem kenyeret)Rencsi
Rencsi, gyorsabban megkel. Ha lenne teknőm, lehet, én is inkább abban gyúrnám.