Igen, igen, tojásleves!
Ne gondoljátok ám, hogy magától értetődik. Senki sem születik úgy, hogy kívülről vágja a tojásleves receptjét. Meg aztán lehet azt rosszul, jól és még jobban készíteni.
Megmutatom, én hogyan főzöm. Az enyéim szeretik. Erik, a kis unokaöcsi például (a képen), aki nővérével együtt nálunk vendégeskedett a héten, közölte, hogy nála a tojásleves „az első helyre ugrott”, ami azzal is együtt járt, hogy – idézem – „a palacsinta pedig visszaesett a negyedikre”.
Hozzávalók:
3 ek olaj
1 kis fej vöröshagyma
2 ek liszt
2 tk pirospaprika
2 l víz
1 kk őrölt kömény
2 babérlevél
1 áttört fokhagymagerezd
só
bors
2 tojás
1-2 tk ecet
A hagymát apróra vágjuk. Kevés olajon dinsztelni kezdjük, majd megszórjuk a két ek liszttel, és világos zsemleszínűre pirítjuk.
Amikor halvány zsemleszínű a liszt (semmiképp se égessük meg, amellett, hogy rossz íze van, az az egészségre is ártalmas), az edényt lehúzzuk a tűzről, megszórjuk a pirospaprikával a hagymát, azonnal elkeverjük, és felöntjük a vízzel. Mindezt azért kell gyorsan véghez vinnünk, mert ha a paprika megég, az egész levesünk keserű lesz. A levest jól elkeverjük habverővel, hogy ne maradjon csomós, sózzuk, fűszerezzük a babérlevéllel, köménnyel, borssal és a fokhagymával, majd lefedjük, és lassan forraljuk kb.15 percig, hogy az ízek jól összefőjenek.
Ezt követően kihalásszuk a babérlevelet, és botmixerrel egyneműsítjük a levet, különösen akkor, ha olyan finnyás gyermek van a társaságban, akit zavar a levesben úszkáló hagymadarab.
Csipet sóval felverjük a két tojást, és folyamatos kevergetés közben a forró levesbe borítjuk. Forrni hagyjuk még 1-2 percig, az ecettel kicsit pikánsra savanyítjuk, majd elzárjuk alatta a lángot.
Tálalás előtt várjunk vele legalább 15 percet, úgy lesz az igazi.
Egészségére mindenkinek, aki szereti! Engem a világból ki lehetne kergetni vele. Bevésődött menzás ‘élmények’… 🙂
Nálunk ha gyors leves kell általában ez készül.Én mikor végeztem vele még beleütök 3-4 egész tojást, szépen egyben megfőnek fedő alatt, úgy hogy alatta már csak hűl a lap.Rajtam kívül mindenki kéri.
Mi is imádjuk, vagy ez, vagy paradicsom leves ami mindig elfogy.
Gyerek kori kedvencem volt, keresztanyám készítette. Én ritkán főzöm, fiam nem szereti. Nem jutott eszembe, hogyan kell, a Horváth Ilonka szakácskönyvből néztem ki.Erzsébet
Nálunk kedvenc-listás ez a leves és kb. így készítem én is. 🙂
Tényleg, esőűző ételrecepted nincs? 😀 Utálom ezt az időt.
Hát, kipróbálom, hogy a tejbedara hatásos-e…:-))
Jééé nálunk ez a leves „suhintott” néven fut. A tojáslevesbe mindig van egész tojás is. Úgy örülök, hogy máshol is ismerik, főzik és szeretik ezeket. 🙂
Móni úgy tűnik sikerült :))) Bár 2 órája Szilvivel sétáltattuk Gombócot és kicsit elkapott minket az eső.
Lehet, hogy a tejberizzsel kellett volna megpróbálnom… 😀
Emili, most, hogy mondod, tényleg hallottam már ezt a suhintott elnevezést!
Felénk nem ez a suhintott leves, hanem az alábbi:Vízben felteszik a zöldségeket, só, bors, fűszerek. Majd a tésztát. Összefőzik az egészet. Felmelegítik a zsírt, pirospaprikát szórnak bele, majd a levesbe öntik. Ez ad egy sercegő, „suhanó” hangot. Ha öntés közben „suhan” az étel, akkor lesz jó a leves, ha nem akkor valami nem stimmelt az elkészítésével. (Persze akkor is meg lehet enni, csak nem lesz az a jellegzetesen finom, suhantott íze.)
Jellemzően eperlevél tésztával készül. Mi szoktunk tálaláskor bele tenni egy-egy kiskanál tejfölt is, az még jobban kiemeli az ízét.
A tojásleves,vagy másképpen rongyleves nálunk is menő.:))
Én imádom gyerekkorom óta. Mi jellemzően egész köménnyel készítjük, úgy hogy a köményt a liszttel együtt pirítjuk le. Van aki ezért nem kedveli a családban, mert ropog a foga alatt a kömény 😀 Én azért szeretem azt is. Van hogy tojást sem teszek bele, és jó sok pirított kenyérkockával esszük. Az én kedvenc variációm: római köménnyel készítem, mennyei az íze 🙂