A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-19

Zsófi lányom most, a 11. szülinapjára egészen különleges ajándékot kapott: Micit, ezt a fantasztikus, aranyos babát.

Aki csak meglátja, meglepetten kiált fel, hogy te jó ég, ez milyen aranyos, nézegetik, forgatják, nevetnek. Azt hiszem, ez benne a legvarázslatosabb: mosolyt csal az arcokra.

fotó 4(5)
Mici. Mosolyt csal az arcokra.

Egy ismerősöm, miután mutattam neki Micit – aki egyébként készítője után kapta nevét -, elmesélte, hogy a napokban jött rá arra, mi idegesítette mindig a Barbie babákban.

– Most esett le, hogy mi gyerekkorunkban anyáskodtunk a babák felett. Öltöztettük, fürdettük, fésülgettük, hoztuk-vittük őket. De ezek a Barbie-k nem anyai ösztönöket váltanak ki: ezeknek vásárolni kell. Férjet, házat, autót, ruhákat, mindent.

Erről eszembe is jutott egy vicc:

– Melyik jobb, szingli Barbie, vagy elvált Barbie?

– ???

– Elvált Barbie, mert annak tartozéka Ken háza, Ken nyaralója, meg Ken autója.

4026288810_ba07082f71
Itt most nem telcsin dumcsiznak.

Azt hiszem, a poén nagyjából jól jellemzi ezt a meglehetősen elnagyolt testarányokkal rendelkező babát; Barbie neve a szlengben pejoratív kifejezés lett, ugyanúgy, mint a “szőke”.  1959 óta gyártják, népszerűsége gyakorlatilag töretlen annak ellenére, hogy rendszeresen viták középpontjába kerül: káros-e vagy nem?

Szakemberek szerint a Barbie baba nagyban hozzájárul a fiatal lányok, nők testképzavaraihoz, ma már az alsótagozatos lányok gondolataiban ott a fogyókúra, meg az, hogy vigyázni kell, nehogy meghízzanak. Számomra a leginkább mellbevágó Barbie-élmény a terhes kivitel volt, egyszer láttam, fel lehetett rá pattintani a terhes hasat, meg le. Minden más persze maradt rajta ugyanolyan vékony, ami egyébként is durva, biztosan olvastatok már arról, hogy a nyaka igazából el sem bírná a fejét, sőt, járni sem lenne képes, a belső szervei pedig nem férnének el a vékony derék mögött.

a1
Az ominózus terhes Barbie…

A babázás fontos játéka a kisgyerekeknek – jobbára kislányoknak: segít feldolgozni a hétköznapok pozitív-negatív történéseit. Hogy ez az igény a gyerekekben mennyire benne van, azt jól mutatja az, amit Horváth Attila írt A szovjet család- és házasságjog című tanulmányában:

“A szovjet kislányoknak a húszas években nem volt szabad babával játszaniuk. Helyette miniatűr gyárakat, esztergapadokat, géppuskákat kaptak. A természetes ösztönök még a falanszternél is erősebbnek bizonyultak. A kislányok bepólyálták, csicsígatták a gépeket, puskákat.”

Ez azért érdekes, mert ha a puskák mögé a kicsik oda tudták képzelni a valódi babákat, akkor lehetséges, hogy a Barbie-t sem úgy látják, ahogy mi; és inkább mi magunk vagyunk számukra a minta, mint a hosszúlábú baba. Nem biztos, hogy a fiatal lányok azért testképzavarosak, mert kiskorukban sok Barbie babájuk volt, hanem inkább azért, mert az anyák is folyton fogyóznak. Ellenpólusnak persze fel lehet hozni azokat, akik valóban Barbie-ra akarnak hasonlítani, ám úgy gondolom, ott a családi környezetet is érdemes lenne megvizsgálni.

Még gyerekem sem volt, amikor megfogadtam: ha lesz lányom, soha nem veszek neki Barbie babát. Nem is vettem. Ellenben a rokonok… nos, ők ellátták őket többel. De ha még otthonról ki is tiltottuk volna a nemkívánatos játékszert, akkor játszhatnak vele az oviban, a barátnőknél – tehát gyakorlatilag elkerülhetetlen a “találkozás”. Akkor meg inkább legyen, mint hogy titkos vágyálom maradjon. Egyik lányom sem volt Barbie-fan, egyébként, a többi baba mellett elcsusszant az a néhány, amivel a nagypapám, mamám, és más, az elveinket nem igazán ismerő családtagok ajándékozták meg őket.

Érdekes, hogy Mici teljesen más kategória: talán a készítés módjában van a titok, hogy átjön a művön a szeretet, amit beletettek – nem tudom; de azt látom, hogy hosszú távon Zsófi mellett marad.

fotó 5(8)

 

Ajánlott cikkek

4 Hozzászólás

  1. Szia, Mici nagyon kedves!
    Arról mit gondolsz, hogy a nővérem egyetlen unokájának (10 éves) 32 darab – nem látsz rosszul, harminckét Barbija van?

  2. Ennyivel nem tud játszani, és unatkozik mellette. Remélem, hogy kinövi, mert egyelőre az a következmény, hogy a régesrég kinőtt farsangi jelmezét se adja oda (kölcsönbe se) a nála 4 évvel fiatalabb unokahúgának.

  3. Látszik, Móni hogy te szoktál gondolkodni és mérlegelni…/sokan ezt nem (mindig) teszik meg, nyilván a 32 Barbiesék sem/..Érdemes lenne ezt a két tevékenységet mindannyiaunknak bevinnünk a gyereknevelésbe

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük