Az történt, hogy egyszer csak egy kedves ismerősöm beállított hozzám egy érdekes, madárforma kiszúróval és egy tubus kék ételfestékkel, hogy legyek szíves kéklábú szulákat készíteni kekszből.
Azt sem tudtam, mi az a kéklábú szula. Na de persze ez volt a kihívás legegyszerűbb része, arra való a zinternet, hogy okosodjunk.
A szula (latin nevén Sula nebouxii – ez a későbbiekben fontos lesz) az Amerikai Egyesült Államok és Közép-Amerika délkeleti részén, a Galápagos-szigetek és Dél-Amerika északkeleti, tengerparti sávjában él. Hosszú, hegyes csőrével ügyesen halászik a sekély vízben kisebb halakra, úszóhártyás lába kék. Olyan, mintha zoknit viselne.
Nos, fent említett kedves ismerősöm barátai zoknigyártásba fogtak. Méghozzá minőségi, német alapanyagból olyan színes zoknikat gyártanak, hogy aki csak felveszi valamelyiket is, egyből fülig ér a szája.
Cégük jelképe a szula, a márkanév pedig a Nebouxii.
Fent említett kedves ismerősöm elhatározta, segít barátainak abban, hogy elkészítteti a karácsonyi vásárokban a zoknik mellé osztogatásra kerülő vásárlói ajándékot: a kéklábú szula kekszet. Velem.
Ám előbb elment egy bádogoshoz, hogy legyártassa a kiszúró formát. Ez a bádogos egyből el is küldte, hogy ő aztán ilyet nem. A második megcsinálta, csak épp kisebbre vette lábakat, mondván, hogy há’ ez meg milyen hülye egy kacsa má’, nem kell ennek ekkora talp. A harmadik bádogos úgy-ahogy – bár a kívántnál kisebb hassal, rövidebb csőrrel, de belátva a lehetőségeket, mondhatjuk, hogy egész jól megcsinálta. Na ez került hozzám, meg az ételfesték.
A recept pedig a következő, nagyon egyszerű:
30 dkg liszt
20 dkg porcukor
10 dkg vaj
2 tk sütőpor
1 tojás
2-3 ek tejföl
A száraz hozzávalókat egy edénybe mérjük, rátesszük a vajat, és a két tenyerünk között addig morzsolgatjuk, amíg nagyjából egynemű nem lesz. Akkor hozzáadjuk a tojást és annyi tejfölt, hogy jól gyúrható tészta legyen belőle. Ha túl ragacsos, adjunk hozzá még lisztet.
Nem muszáj pihentetni, de nem árt neki.
Utána kinyújtjuk egészen vékonyra, épp csak ne látszódjon át, kiszaggatjuk, 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük. Nem baj, ha forrón még puha, mire kihűl, megkeményedik.
Sütés után díszíthetjük a kekszeket, márthatjuk olvasztott csokiba, és megszórhatjuk darált mogyoróval, vagy pl. kókuszreszelékkel.
Nekem kék zoknit kellett rájuk applikálnom, amit tojásfehérje és porcukor keverékével oldottam meg, a kapott ételfesték használatával.
Aztán fehérből kaptak még hajat, szemet meg farktollat, valahogy így, ilyen freestyle-ban.
Ezek hát a kéklábú szula-kekszek, és az ő történetük.
Aztán majd megmutatom az én Nebouxii-jaimat is.
