Na most, ez az egész úgy kezdődött, hogy még a nyáron nyitottak egy klafa kis bisztrót itt Keszthelyen, a Phoenix vitorláskikötőben, és oda tőlem vették a sütit.
A bisztró – hivatalos nevén Bistro Classico – létével visszatért hitem, hogy Keszthelyen is talán végre lesz egy hely, ahova már nyugodtan küldhetem ismerőseimet ebédelni, lesz egyetlen melegkonyhás hely, amit megalkuvás nélkül tudok ajánlani, ami miatt nem kell elnézést kérnem, hogy igazából nem olyan jó, de nincs más.
Mert ez végre jó volt.
Jó volt délben és este, bármit kóstoltam, bizony, nagyon jó volt. Egyúttal nagyon megkedveltem a teljes személyzetet, jókat beszélgettünk erről-arról, a vitorlás szezon végével többek között azt a témát is feszegettük, hogy mi lesz a bisztróval. Mert az eltelt két hónap arra kevés volt, hogy széles körben elterjedjen híre a környéken, és a vendégek túlnyomó részét mégis csak a vitorlázók jelentették.
Aztán úgy egy hónapja felvetettem a lakásétterem-szerű vacsoraklub ötletét; legyen zártkörű, csak foglalással lehet részt venni, kis létszámú, különleges. Tematikus vacsorák lehetnének némi ismeretterjesztéssel és/vagy kulturális programmal. Egy hosszú asztal, hogy olyanok is leüljenek egymással, akik talán amúgy nem is találkoznának, kis ismertető az ételekről, borokról. Öt fogás, öt bor. Mi is a vendégekkel együtt eszünk, iszunk és beszélgetünk. Mint egy nagy, boldog család. Legyen az a neve, hogy Péntek Esti Bisztró Klub.
Vilmos, a séf azonnal kapott az ötleten. Csináljuk meg, mondta, és gyorsan ki is tűztük a dátumot november 28-ra, meg a témát: szarvasgomba. Talán még aznap küldött egy hozzávetőleges menüsort, amin aztán néhány napig még elvitatkoztunk, de megegyezésre jutottunk. A desszert az én feladatom lett, értelemszerűen.
Így alakult a sor:
Welcome drink
Üdvözlőfalatok – szarvasgombás vaj pirítóssal
Prosecco DOCG Brut Superiore – Olaszország, Veneto
Libamájas házi ravioli szarvasgombával
Áldozói Opeonbor 2003 – Balatonfelvidék
Csicsóka-lencsekrémleves duó
Ráspi Siller 2011 vagy Ráspi Tündér 2011
Lassú tűzön sült marha, almá-diós tócsnira tálalva, szarvasgombával
Ráspi Kopár Cuvée 2011 – Sopron
Szarvasgombás étcsokoládés desszert-különlegesség
Scheller Zenit Főbor 2003 – Balatonfelvidék, Monostorapáti
A “szarvasgombás étcsokoládés desszert-különlegesség” megnevezés azt jelentette, hogy hát fogalmam sincs. De majd lesz valami csokis. Meg szarvasgombás. Tudtam, hogy majd be fog ugrani, valószínűleg az utolsó pillanatban a megoldás, ezért aztán nem is túráztattam nagyon magam előre. És így is lett.
Később lesznek jó fotók, akkor majd mesélek részletesen a menüről, meg erről a desszertről is; egyelőre még azt akartam elmesélni, hogy ami nekem nagy élmény volt: a társaság.
A vendégek többségét nem ismertem, vagy csak futólag, és a vacsora közben volt alkalmam olyan beszélgetéseket folytatni, amelyek tényleg élményt jelentettek.
– Azért – mondta a velem szemben ülő úriember -, amikor hajóztam, nagyon honvágyam volt.
– Merre hajóztál?
– Az Indiai-óceánon, a Maldív-szigeteknél, egy ilyen kisebb turistahajót vezettem. Az első két hónapban még úgy viselkedtem én is, mint egy turista, de aztán kezdtem unni, mindig ugyanoda kellett menni. Egyszer csak azt vettem észre, mintha az emberek is ugyanazok lennének. Ugyanazokat az arcokat láttam nap mint nap. Azt hittem, megőrültem. És honvágyam lett, úgy, hogy szinte fizikai fájdalmat éreztem. Pedig aztán csak nyugodtan hajózgattam…
A mellette ülő hölgy közbevágott:
– Mikor lehet nyugodtan hajózni az Indiai-óceánon?
– Februárban. Amikor az áramlatok levonulnak.
– Jaa, az lehet… Hát mi nem akkor voltunk. Állandóan kapaszkodni kellett, akkora szél volt, sokan tengeribetegek lettek…
– Van olyan is. De ami egészen döbbenetes, az a vendéglátásuk. Ha rendeltem egy kávét, kihozták, a pincér megkérdezte, kérek-e cukrot. Mondom igen. Akkor belerakta, addig, amíg nem mutattam, hogy elég. Aztán kérdezte, kérek-e tejet. Mondom, igen. Öntötte, közben engem nézett, mikor mutatom, hogy elég. Utána fogta a kanalat, megkeverte, és csak akkor adta oda. Eleinte ez engem baromira frusztrált. Aztán úgy megszoktam, hogy amikor hazajöttem, és elmentem kávézni, hirtelen nem is értettem, hogy mi az, hát meg sem keverik a kávémat?!