Az elmúlt napokat szoros közösségben töltöttem a Szállodai alapismeretek című tankönyvvel, ami időnként a fejem alá, míg máskor az arcomra került alvás közben; na jó, azért nagyjából sikerült elsajátítanom a tananyagot. Hadd mutassam meg egyik kedvenc mondatomat a könyvből, a szállásadás története részből, amely az őskori szállásadáson morfondíroz, amiről ugyebár csak feltételezéseink vannak:
“Valószínű, hogy őseink nem igazán voltak jó vendéglátók, hiszen saját megélhetésüket is nehezen biztosították.”
Szeretem ezt az objektív hozzáállást.
 |
|||
– Fater, mit csináljunk, Kovácsék bejelentkeztek csütörtökre, vacsorára… Mehetünk megint vadászni… Pedig már a hócipőm tele van, a múltkor is mi volt? Az a szerencsétlen mammut tizenhárom vendégség alatt elfogyott.
– Fiacskám, megmondtam neked, hogy nem fogadunk senkit. Vadásszanak maguknak. Vagy halásszanak. Vagy gyűjtögessenek, mitbánomén… Anyádat sem tudnám rávenni, kész van az állandó grillpartiktól. Húzzon el mindenki. Egyenek otthon. Te meg igazítsd meg a ruhádat, hogy nézel ki már megint?!
Kolosszális :))))
Ha ez akkor így volt, akkor lassan megint ide jutnánk…. szerintem szó sem volt vendéglátásról, hiszen kolóniában éltek, minden mindenkié volt, együtt vadásztak, halásztak, gyűjtögettek. Nem ismerték az irigységet, a sznobizmust.
Vetekszik Szabónéval 😀
Nekem is mindig vizsgaidőszakban jöttek a legjobb poénok 🙂 Judit
Hát ez szuper! Antiszociális ősközösség!
És ezt tanítják a felsőoktatásban!!!!!! Egy ötödikes gyerek lepipálná a könyv íróját?
:D:D:D Szerintem karakterszámra fizették a könyv íróját, különben mi a csudának morfondírozik az őskori vendéglátáson? :D(Köszi a facebookos háztartási gépes tippet!)
🙂
Könnyesre!!!!
:)))))))