Nincs időm – majonézes tésztasaláta GYORSAN!

Vizsgaidőszak van. Holnap vizsgázom szállodaismeretből, és hát csoporttársaim eddigi tapasztalatai alapján nem egyszerű a pálya. A könyvet be kell vágni, mese nincs, a tanár apró részleteket is kérdez, akinek eddig sikerült, annak 61 ponttal lett meg, ami, hogy, hogy nem, épp a kettes alsó határa.
Nos, a 200 oldalból a 135.-en tartok, de nem adom fel, Bálint példája felfrissítette bennem azt, amiben amúgy is hiszek, hogy vannak csodák; mindenesetre, amit tudok, megteszek.
Na de ilyenkor, amikor a közelgő vizsga terhe rám nehezedik, elszáll belőlem a kreativitás, és olyan ebédekkel állok elő, mint például a sajtos-tejfölös tészta.
Csakhogy ezt az én drága családom nem eszi meg. Éva barátnőm szerint azért nem, mert elkényeztettem őket mindenféle jóval, erre mondtam neki, hogy a mindenféle jótól sincsenek feltétlenül elájulva, tulajdonképpen, ha bolognai spagettit variálnék pizzával, arra sokáig nem hallhatnék panaszt – a gyerekek részéről. A férjem más kategória, őt nem nyugtatná meg a fenti menü egy héten át, és igen, ő volt az egyetlen, aki a sajtos-tejfölös tésztából is zokszó nélkül evett.
De azért megmaradt egy lábasnyi kifőzött szarvacska-tészta.
Viszont, kaptam a héten ajándékba egy klassz kis gépet, azért, hogy kipróbáljam, és itt a blogon elmondjam a vele kapcsolatos tapasztalataimat. Igen, tulajdonképpen reklám,  de hát miért is ne… (Itt jegyezném meg, ha a Kitchen Aid gépek magyarországi forgalmazója szeretne hasonló vásárlásösztönző programot indítani, rám számíthat.) Mindig mondom, hogy gasztrobloggernek lenni királyság, csupán három-négy év kitartó munkája kell hozzá, folyamatos friss ötletek, nagyjából napi posztok, olvasottság, és ilyen előnyökhöz jut az ember. A fentiekhez azt is hozzátehetném, hogy és akkor az embert valami operatőr-riporter megkérdezi egy bulvárhírrel kapcsolatban, amiről nem is tud semmit, hogy mégis, mit gondol, feltűnik fél percre két kereskedelmi csatornán ezzel a hülyeséggel, és utána úton-útfélen megállítják ismerősei, hogy JÉÉÉÉ, LÁTTALAK A TÉVÉBE’!!!
Remélem, azért abba a bizonyos 15 perc hírnévbe, ami Andy Warhol szerint mindenkinek jár, nekem ez a fél perc nem számíttatik be.
De térjünk vissza a géphez, amelynek neve Moulinex Fresh Express+, a mai globalizált világban furcsa módon nem Kínában, sőt, egyáltalán nem Ázsiában, hanem Franciaországban gyártották. Aranyos a dizájn, klassz kis színes, és miután a héten beszereztem egy mágneses, falra szerelhető késtartót, aminek következtében megszabadultam a bumszli fa késtartótól, a helyére éppen oda fért ez a kis Moulinex (ha a K.A.-nek kéne hely, akár a mikrót is kidobnám, tehát megoldható).

 A képen épp Zsófi aprítja a salátához szükséges zöldségeket. Állandóan aprítani akar. Szóval, ez a kis gép azt tudja, amit egy jó reszelő, csak sokkal gyorsabban, és kizárt, hogy elreszeljem az ujjamat. Cserébe elektromos áramot fogyaszt, de ezt nem veszem a szívemre. Ötféle kis betét tartozik a géphez (az alsó képen látszanak): egy, amivel pl. parmezán sajtot lehet morzsásra koptatni, egy finom reszelő, egy kislyukú, egy nagylyukú, egy szeletelő. A betétek cseréje nagyon egyszerű.
Reszeltünk már vele sajtot, de most kimondottan jól jött a zöldségaprításhoz, mert ezzel egy salátacukkinit, két szál répát, egy lila hagymát, két szál újhagymát nagyjából egy perc alatt eljuttatunk a kívánt állapotba (újhagymához nem volt az igazi, azt be kellett látnom).
Ezért először gyorsan csíkokra vágtam, fűszereztem, mustároztam egy csirkemellet, és megsütöttem egy serpenyőben. Hozzákevertem a hűtőből kivett hideg tésztából, hogy minél előbb kihűljön.
Összeállítottam a majonézt, belekevertem egy nagy pohár tejfölt, egy kis ecetes uborka-levet.
Zsófi összeaprította a zöldségeket, ezt követően egy nagy jénai tálban mindent összekevertem. Hűtőbe tettem, hogy összeérjenek az ízek.
Nem maradt egy falat sem!