2002-2003-ban a Bálint György Újságíró Akadémia felsőfokú képzésének hallgatója voltam. Kilenc éve dolgoztam ekkor már újságíróként, és az iskola végén ott tartottam, ahol Mikszáth parasztbácsija, aki kiválóan végzett szemműtéteket mindaddig, amíg fel nem világosították arról, hogy akár 1 milliméteres tévedéssel mekkora kárt okozhat. Megijedtem. Hogy milyen bajok lehettek volna, ha… és hogy milyen felelőtlenül álltam hozzá ahhoz a témához, amikor arról írtam, hogy… Érdekes érzés volt.
A képzés végén szakdolgozatot kellett készítenünk, illetve egy riportot. Én mindkettőt ugyanabból, az akkor negyedik éve futó Heti Hetesből írtam. Sajtótörténet tanárunk, Zöldi László vitt el bennünket először a műsor felvételére, és egy vele folytatott beszélgetés során javasolta nekem, hogy válasszam témámul a műsort.
Jó szórakozás volt. 2003 tavaszán összesen tizenkét alkalommal vettem részt a felvételeken, szabad bejárásom volt a szereplők közé, a főszerkesztő, Ónodi György mindenben segített és támogatott, sőt, még a mindenen túl is: egyszer, amikor szokásos pesti szállásadóm elutazott, és én nem tudtam, hol alszom, Gyuri adott nekem helyet, így ismerkedtem meg a családjával. Sőt, életemben először náluk ettem mangót, csak hogy valami gasztronómiai vonatkozást is említsek.
Előfordult, hogy felvétel után engem is hívtak, csatlakozzam a csapathoz a közeli bárban, és hát bevallom, nekem, a vidéki kis újságírónak jó érzés volt Hernádi Judit, Bajor Imre, Kern András és Ónodi Gyuri társaságában kólázni. Mert én csak azt ittam, mivel Zsófival, a negyedikkel voltam terhes éppen.
– Tényleg igaz az, hogy magácskának három gyereke van? – fordult hozzám egyszer csak Bajor Imre, mire én biztosítottam afelől, hogy igaz, sőt, most jön a negyedik, akivel kapcsolatban az orvos éppen előző nap közölte, hogy lehet, hogy ikrek. E válaszomat követően a népszerű színész egy darabig nem szólalt meg.

Ónodi György

A riport és a szakdolgozat is elkészült, a bírálóm a véleményébe azt is beleírta: “nem csodálkoznék rajta, ha a hallgató több bőrt is lehúzna munkájáról”. Így is lett. A riport is megjelent néhány helyen, meg a szakdolgozat egyes részei is.
Most, hogy a Heti Hetes átmenetileg (?) megszűnt, előkerestem a “művet”, sőt, még Ónodi Gyurit is felhívtam, mi az igazság, hogyan tovább.
– Elvileg októbertől az RTL2-n folytatódik – mondta.
– Na, hát akkor mégsem szűnik meg?
– Drágám, hol van még az október…

Nos, az alábbiakban elolvashatjátok, hogyan láttam én a műsort 2003-ban.

Így készül a Heti Hetes

Minden, ami érdekes

Politika, botrány, Duna-parti duma-parti, bulvár, pletyka, sztár-hegyek… Ez a Heti Hetes. A műsor, amelyet lehet szeretni vagy utálni – az Interneten mindkét tábor aktív fórumot működtet –, de tény, hogy a negyedik éve futó talk-show saját műsorsávjában egyedülálló nézettséget produkál hétről hétre. 
Szerda reggel. Ónodi György főszerkesztő irodájában jön össze a Heti Hetes szerkesztői gárdája, Gorbói Tamás, György Kriszta és Farkasházy Tivadar. Megszállott újságolvasók mind a négyen, ami nem csoda: a hírekből élnek. A heves vitáktól sem mentes délelőtt során eldől, a többszáz közül melyik lesz az a harminc hír, amely majd elhangozhat a felvétel során. Az összeállított anyagot – mindegyik hír mellé fénymásolva az újságcikket is, amelyből származik – sokszorosítják, és szerda este futár viszi ki a csomagokat a másnapi felvétel szereplőinek.
Ónodi György, a műsor főszerkesztője és egyben atyja kérdésemre elmondta: a Heti Hetes tulajdonképpen kvaterkázó asztaltársaság.
– Amikor kigondoltuk a műsort, abból indultunk ki, hogy szinte minden embernek kortól, nemtől függetlenül van baráti társasága, asztaltársasága, akikkel időnként találkozik és beszélget. Mi a téma? Politika, foci, szex; ezt akartuk képernyőre vinni. Sokaknak nem tetszik, hogy néha káromkodnak a szereplők, de ettől természetes a műsor. Az a legjobb, ha elfeledkeznek a kamerákról, és össze is kapnak, ha úgy adódik.


Mindjárt kezdődik

Csütörtök, délután hat óra. Szállingóznak a szereplők az RTL Klub Fehérvári úti székházába: a második emeleti V.I.P. szobában találkoznak. Ónodi György várja az érkezőket.
Hernádi Judit rosszkedvű ma. Persze, ebből a felvétel alatt semmi sem látszik majd. Bajor Imre Kovács „Kokó” Istvánnal viccelődik – Kokó Havas Henriket „helyettesíti” –, Gálvölgyi János egykedvűen cigarettázgat. Verebes István is berobog, most jött Bazitáról, Farkasházy Tivadar legújabb sakk-élményeiről tart beszámolót. Miközben a cigarettafüst lassacskán szürkés ködfelhőbe borítja a szobát, benéz Kiki, azaz György Kriszta, Ónodi „jobbkeze”. Harmincéves, de legfeljebb huszonötnek látszik. Iker fiai vannak.
Fél hétkor Hernádi Judit elindul a sminkszobába, ahova negyed órával később követik a férfiak. Utána már nem látszik a nyúzottság.

Közben a közönség… 

A Heti Hetes közönsége fél hétkor elfoglalja helyét a stúdióban, a lépcsőzetes, és rendkívül kényelmetlen ülést biztosító dobogón. Háromnegyedkor érkezik Carlo, vagyis Karlóczy Norbert, hangulatfelelős és „biotapsgép”. Utóbbi funkcióját úgy tölti be, hogy ő helyettesíti az „Applause” feliratot: jelzi mikor, meddig, milyen erősséggel kell tapsolni. Néhány viccel elszórakoztatja az elhelyezkedett nézősereget, majd megkér mindenkit arra, hogy ismerkedjen meg a mögötte ülő térdével, amit az idő előrehaladtával egyre gyakrabban érezhet a hátában.
A bal szélen közben gyülekeznek az est „verbális hősei”, a tekintetek most nem a hangulatfelelősre, inkább kifelé szegeződnek. „Nem is gondoltam, hogy ilyen alacsony” – hallatszik a stúdióban már közhelynek számító mondat, amint a nézők megpillantják kedvenceiket.
Ónodi is megjelenik oldalt, Kikivel együtt szinte mindegyik szereplőhöz van egy-két kedves szavuk.
– A művészek egytől egyig nehéz emberek – magyarázza a főszerkesztő. – Úgy őrizzük őket, mint a virágokat. Mindig lekérjük a meteorológiától, hogy milyen front van, és tudjuk, hogy melegfrontnál a Gálvölgyire, a Bajorra és a Hernádira kell vigyázni, hidegfrontnál meg a Verebes kap agyvérzést. Figyeljük a horoszkópjukat, azt is nyomon követjük, melyik színész éppen mit játszik, vagy próbál, és hogy melyik darab milyen kihatással van a lelkivilágára. Óriási strapa, de az az eredménye, hogy ez a marék bolha már negyedik éve együtt van…

„Felvétel indít!”

Bodnár István rendező a vezérlőben elfoglalja a helyét, Ónodi György pedig megkezdi az ingázást a stúdió és a vezérlő között. 18.59-et mutat az óra, amikor a rendező elkiáltja magát: „Felvétel indít! Pistikém, forog a gép!” – Pistikém a szomszéd szobában a hangot felügyeli.
A stúdióban Carlo éppen a szereplőket mutatja be.
– Hölgyeim és uraim, Hernádi Judit! – de Hernádi Juditnak Bajor Imre súg valamit, így aztán néhány pillanatot még várni kell rá, míg észbe kap:
– Ja, hívtál? Nem hallottam, mer’ suttog a fülembe… – és indul a helyére. Aztán jön Bajor Imre, Gálvölgyi János, Verebes István, Kovács Kokó István, Farkasházy Tivadar. És végül, de nem utolsósorban kissé rohanva érkezik Jáksó László, aki a változatosság kedvéért megint megvágta magát az iménti, kissé kapkodós borotválkozás közben. Leül, és már olvassa is az első, úgynevezett bemelegítő hírt, ami sokszor nem is igazi hír, fő jellemzője inkább az erotikus tartalom. A közönség jó része persze derül rajta, a szereplők viszont – egy-két kevésbé szalonképes poénon kívül – sok mindent nem tudnak hozzáfűzni.
– A szereplőknek mindig jót tesz, hogy ha el tudnak feledkezni a kamerákról – állítja Ónodi. – Mivel tudják, hogy ezek a hírek szinte soha nem kerülnek adásba, jóízűen elszórakoznak rajtuk, és úgy belejönnek a viccelődésbe, hogy a nézők is visítva nevetnek. Egyszerűen feloldja a művészeket is és a nézőket is.
Elsötétül a stúdió. „Főcím indul!” – mondja Bodnár István a vezérlőben, és megszólal a már jónéhányszor lejátszott dal. Utána taps, fütty, ováció. Carlo a kettes kamera tövében mutatja, hogy lassan abba lehet hagyni, mert Jáksó László közben – bár azt a közönség nem hallotta – túljutott a tévénézők köszöntésén, és éppen belefog a levelek ismertetésébe. Majd egyszer csak a kamerába bámul, és azt mondja:
– Egy éve vettem egy kaméleont. Csak tudnám, hol a fenében van? Hölgyeim és Uraim, Bajor Imre! – és most ő veszi sorra a szereplőket, s a nézők, ugyanúgy, mint az előbb, most is lelkesen tapsolnak.
És jönnek a hírek. A stúdióban Kiki jegyzeteli és osztályozza a szereplők hozzászólásait, poénjait. Nagyon szigorú. Ötöst a négy év alatt talán egyszer adott; amit hármas fölére értékel, már adásba kerülhet.

Szünet! 

Negyed kilenckor kezdetét veszi a már nagyon várt szünet. Ónodi György rohan fel a V.I.P.-be, hogy ott már ő várja az érkező szereplőket.
– Az egész felvétel legkényesebb negyedórája ez – mondja, amíg csak ketten vagyunk. – Ha az első részben feszültség alakul ki közöttük, azt ilyenkor nekünk kezelnünk kell, mert ha nem tesszük, a második rész használhatatlan lesz.
Közben a közönség a kávé- és csokiautomatáknál próbál némi frissességet vásárolni magának. Hosszú ez a három óra. Az ülőgumók olyannyira elzsibbadnak a kényelmetlen dobogón, hogy mindenkinek időbe telik, amíg testtartása kiegyenesedik.

A műsor folytatódik 

A szünet ideje lassan lejár. A bal szélen gyülekeznek a „kedvencek”, a két sminkes utó-púderezi őket. Ekkorra már a nézők is szépen visszaszállingóztak, kezdődhet a második rész. Mindjárt az első hírnél elkalandoznak, és leragadnak egy témánál. Kiki a vezérlőből mikrofonon szól a stúdióbeli asszisztens fejhallgatójába, hogy próbáljon meg hatni a szereplőkre, haladjanak már tovább. De úgy tűnik, az asszisztens nem jár sikerrel. Kiki újra a mikrofonba beszél. – Mondjátok meg a Gyurinak, hogy jöjjön ki.
Ónodi érkezik hamarosan, György Kriszta mutatja a jegyzeteit: – Nézd meg, tizenkét perce beszélgetnek a kiállításokról, egyszerűen használhatatlan! Ha ez így megy tovább, meg fogunk szakadni a vágásnál!
A főszerkesztő próbálja nyugtatgatni, de nem igazán sikerül. Az idő halad, Kiki egyre mérgesebb, öt perccel a vége előtt dühösen kirohan a vezérlőből. Ma éjjel rá vár a vágás. Hajnali négykor fejezi be. Ez a feketeleves.

A szombat esti adás a csütörtöki háromórás felvétel esszenciája. Az unalmas részek nincsenek benne, és kihullottak a legdurvább poénok is. A sorrend másképp alakult, és sok mondat most érthető csak tisztán. Szép munka…

Egy kis történet 

Az RTL Klub vezetése 1999-ben kérte fel Ónodi Györgyöt a német RTL „Sieben Tage, sieben Köpfe” című műsora magyar változatának elkészítésére. Célja, hogy görbe tükröt állítson a politikusuk és tevékenységük elé, s közben szórakoztasson.
– A szereplők kiválasztásánál az alapszempontunk az volt, hogy kik azok, akikkel mi jól tudunk kocsmában beszélgetni. Ilyen volt Gálvölgyi János, Pécsi Ildikó, Fábry Sándor, Verebes István, Bodrogi Gyula, Heilig Gábor, Hernádi Judit. Ők még mondtak jónéhány nevet, úgyhogy azon a nyáron hetven emberrel ültünk le beszélgetni a Fészekben, kettes-hármas csoportokban. A nulladik adásra volt húsz nevünk, és találomra ültettük be Heilig Gábort, Bodrogi Gyulát, Bajor Imrét, Váncsa Istvánt, Verebes Istvánt, Farkasházy Tivadart és Csiszár Jenőt. Aztán változtattunk. Szépen lassan aztán kialakult a ma alapcsapatnak nevezett társaság, amelynek tagja a Bajor, a Gálvölgyi, a Hernádi, a Jáksó, a Verebes, a Havas és a Farkasházy.
Ónodi azt is elárulja: bár hosszú ideig kísérleteztek a köztudottan baloldali műsor „jobboldalúsításával”, mára letettek róla. Azt tapasztalták, hogy jobboldali érzelmű szereplő beültetésekor a beszélgetés rendszeresen „lefagyott”. Ez alól egyedül Kovács István, Kokó a kivétel, akinek az alapcsapat több tagjával is privát kapcsolata van.
Verebes István úgy látja, hogy a jelenlegi ellenzék „annyira radikális, hogy nem lehet az oldalukra állni”. Másrészt művészként valamennyien liberális beállítottságú emberek, és egy ilyen műsorban, ahol a szubjektív véleményüket képviselik, valószínűleg nem lehet elvárni tőlük, hogy kibújjanak a bőrükből. Ónodi György szerint a jobboldalon Fábry Sándor kivételével nem lehet jó humorú művészt, újságírót találni, vele viszont az a probléma, hogy nem képes csapatban szerepelni.

Mi a titok?

A Heti Heteshez hasonló műsorral több csatorna is próbálkozott már – sikertelenül. Vajon mi lehet a titka ennek a show-nak? Farkasházy Tivadar szerint „az, hogy olyan emberek ülnek itt, akik évtizedek óta valami hasonlót csinálnak, akik feltalálják magukat, nemcsak a távollevőket kritizálják, hanem egymást is, kíváncsiak egymásra, akiket érdekelnek a hírek, akik fel tudják bosszantani magukat látszólagos apróságokon, és összejátszani is tudnak.” Havas Henrik úgy gondolja, az egész egy szerencsés találkozás. Nem valami nagy kombináció, nem néhány zseni szenzációs ötlete, egyszerűen szerencse. A két oldal – a komikusok, illetve a Verebes-Havas-Farkasházy szárny – jól kiegészítik egymást, s ha már elfogynak a történetek, a Bajor-Gálvölgyi páros improvizációja lendít a helyzeten. A főszerkesztő a szereplők egyben tartásában látja a titok nyitját, amiben benne foglaltatik a konfliktuskezeléstől a szülinapi virágig minden.
A fenti véleményeken kívül az is tény, hogy a szereplők nem ismeretlenül kerültek egy társaságba: évtizedes barátságok, munkakapcsolatok kötik őket össze.

Meddig még?

Bármilyen sikeres egy műsor, előbb-utóbb elveszti a fényét, és elérkezik az az idő, amikor a csatorna leveszi a műsoráról. Hogy a Heti Hetesben még „mennyi van”, abban valamennyi szereplő bizonytalan. A nézettségi adatok szerint a show jelenleg a 18-39 évesek korosztályában a hatodik helyen szerepel, szombat esténként másfél-kétmillió nézőt csalogat a képernyők elé. Ez ebben a műsorsávban egyedülálló.
– Ha még két évet sikerül kihúznunk a műsorral, én már nagyon boldog leszek… – mondja a főszerkesztő.
A történet tehát folytatódik.