Minden étkezéssel kapcsolatos fogadalomnak van neuralgikus pontja; a cukormentességnek ugyanúgy, mint a testsúlycsökkentés céljából történő életmódváltásnak azok a percek jelentik ezt, amikor hirtelen ránk tör, hogy éhesek vagyunk, de fogalmunk sincs, mit is ehetnénk, éppen olyan helyen vagyunk, ahol nem is tudunk számunkra megfelelő élelmiszerhez jutni.
Vagy: reggel kitámolygunk a konyhába, reggelizni kellene, de mit is?
Hát akkor kezdjük ezzel, a reggelivel – és készítsük úgy, hogy magunkkal tudjunk vinni belőle, vészhelyzet esetére.
1. Granola, azaz sült müzli
Roppant egyszerű, és egy kis tejjel – de lehet mandula- vagy kókusztej, joghurt is akár – még jobb lesz.
Hozzávalók:
20 dkg zabpehely
5 dkg mozsárban durvára tört dióbél
5 dkg mozsárban durvára tört mandula
10 dkg kókuszreszelék
2 ek kókuszzsír
különböző magok, ami van: szezám-, len-, tök-, chiamag, akár mindből egy kicsi (néhány evőkanál)
1 alma apró kockákra vágva, vagy akár nagylyukú reszelőn lereszelve (ez hivatott édesíteni a keveréket)
A sütőt melegítsük elő 180 fokosra. Egy közepes tepsibe terítsünk sütőpapírt.
Egy tálban keverjünk össze mindent, a végén adjuk hozzá az olvasztott kókuszzsírt. Terítsük a keveréket a tepsibe, és süssük 25 percig úgy, hogy azért tízpercenként keverjük át, hogy egyenletesen piruljon a keverék. Fűszerezhetjük fahéjjal.
Ehető csak úgy magában, de amint mondtam, tejjel, joghurttal is nagyon finom. Dobozban magaddal viheted a munkahelyedre, kisegít a bajban…
2. Buggyantott tojás
Ha a meleg reggelit preferálod, és szereted a tojást, akkor ez való neked.
A rendkívül részletes leírást ITT találod. Eheted magában, vagy zöldségekkel; én szeretek jó kis hagymás-szalonnás-gombás-szárzelleres ragut párolni, aztán meg pirítani hozzá, nekem így az igazi.
Jajj de örülök ennek az új áramlatnak itt a blogon! 🙂 Tavaly augusztusban mi is elkezdtünk egy ilyen életmódváltást, ami a decemberi diplomaleadásommal semmivé vált. Ami meglepő, h már egyáltalán nem kívántam, sőt nem is estek jól a tömény édességek, de simán rákaptam megint… 😀 szóval most államvizsga után újult erővel nekivágunk, örülök, hogy ti is most kezdtetek ilyesmibe 🙂
amiről szívesen olvasnék, hogy a gyerekeket hogyan motiváljuk a témában… nekünk van egy kétéves édességfüggőnk… persze ha nem kap, még nem tudja megvenni, szóval értem én az alapjait ennek, de azért mégis árnyaltabb a kép a hétköznapokban. plusz a rokonok csokiáramlata, amit nem tudok kivédeni 🙁
szóval ez egy jó téma, hajrá! 🙂
Kedves Ágnes!
Móni majd biztosan jó választ tud adni a kérdésedre. Én egy kétéves nagymamájaként csak azt tudom mondani, hogy a legjobb nem rászoktatni a kicsit. A mi kétévesünk eddig még nem kapott sem édességet, sem olyan ételt (sütit), ami hozzáadott cukrot tartalmaz. Pl. fagylaltként lefagyasztott turmixolt gyümölcsöt kap. A szülők ilyen irányú igényét első perctől tudja mindenki, és tiszteletben tartja, pedig ő az első unoka az egész családban úgy, hogy 3 pár nagyszülője van (válás okán), és van két dédimama is, közel a 90-hez.
nyilván ez a legjobb megoldás, de ha már túl vagyunk azon, hogy megismerte az édességeket, ez már nem opció 🙂 plusz a rokonok sokan sokfélék, nem mindenkivel egyszerű. ha pedig bonyolult, nehéz a mérlegre tenni, h melyik ártalmasabb, az állandó veszekedés vagy egy túró rudi. számomra nagy dilemma ez, próbálok majd lassan, de biztosan változtatni a szokásokon.
Szia Ági, hát igen, én is úgy gondolom, ha már rászokott, innen kell valamit kitalálni:)
Meg kellene próbálni szép lassan átszoktatni valami finom alternatívára: a csoki szép lassan legyen egyre magasabb kakaótartalmú, es ezt a rokonokkal is meg kell értetni szerintem, hogy ha már édességet hoznak, ne a mennyiseget, hanem a minőséget preferálják. Aztán inkább mandulát, diót adj neki, de ne úgy, hogy egyik nap elveszed a milka csokit, és kap helyette diót, hanem csak úgy külön, aztán legyen egyre hangsúlyosabb az egészséges verzió.