Nem szoktak annyian hívni telefonon egy nap, mint ahányan ma – és valahogy mindenkinek feltűnt, hogy nem olyan a hangom, mint lenni szokott. Beteg voltam. Remélem, holnap már nem leszek az, és be tudom pótolni azon munkáimat, amik ma elmaradtak.
– Látod – jegyezte meg cinikusan az egyik telefonáló -, nem eszel cukrot, aztán máris ágynak dőlsz.
Feküdtem, még a fejemet sem nagyon tudtam felemelni, annyira fájt. Hányingerem volt, ami időnként csillapodott. „Hozzál nekem kólát” – mondtam elhaló hangon életem párjának, aki időnként benézett hozzám, hogy vagyok. Vissza is tért egy üveggel hamarosan. „Ó, azt hittem cukormenteset hozol” – nyöszörögtem, „tudod, hogy nem eszem cukrosat”. „Jó, jó” – mondta erre ő -, „de hát tudod, hogy a kóla csak cukorral az igazi?!”
Nem értik. Nem, és nem.
Aztán volt, hogy a hányinger nem maradt inger többé, a gyomrom tartalma kiutat keresett magának. Amit utána tettem, azzal kapcsolatban eszembe jutott egy nemrég hallott standupos poén; Bödőcs Tibor mesélte, hogy a nagymamáját műteni kellett, ennek alkalmából a nagypapát – aki negyven éve nem mozdult ki a faluból – látogatásra alkalmas állapotba hozták: haj-, szakáll-, bajusz-, orrszőr-nyírás, öltöny, nyakkendő, kalap. Nagymama épp akkor ébredt az altatásból, amikor beértek hozzá, ránézett a papára, és ez volt az első mondata:
– Jaaaj, hát csak ezt az inget találtad…?
Szóval, hívott egy ismerősöm, aki leginkább szaunamester, amúgy kiváló pincér, a Péntek Esti Bisztró Klubos vacsoráink szpíkere, stand up comedyben őstehetség. Na, mondom neki, te jutottál eszembe, miután hirtelen látogatást kellett tennem a mellékhelyiségben. Pontosabban, egy jó poén. Ugyanis, mit gondolsz, mi volt az első, amikor végre kiszabadultam onnan?
– ??
– Ráálltam a mérlegre.
Hallottam, ahogy a kormányt csapkodta, úgy nevetett, közben kiabált: meg van véve! Meg van véve!!!
Na de tényleg, ami miatt azt mondom, mindenképp megéri a cukormentesítés: két hét alatt mínusz három kiló! És ez most nem poén.
Igeeen! Mert betegség idején nekem is ez a természetes reakcióm. De ezt csak mi nők érthetjük. Cukormentesítésen is át kell esni egy nőnek, ki hamarabb, ki később. én egyszer 40 napra hagytam abba (igen a Nagyböjt volt megfelelő időpont, de akármikor elkezdhető) eredmény -5 kg, így csak azt tudom mondani HAJRÁ! Aztán a 4 gyerek mellett, akiből 3 fiú. és kiesznek a gatyámból, szép lassan feladtam, és maradt a cukor. De kávéba soha többet!
Hazaért a család, így üdv.
Szia, én is belevágtam egy cukor és lisztmentes diétába, most kezdtem a 3. hetet, eddig lement 3 kg. és egyszer sem éheztem, sokkal jobb a közérzetem azóta. 🙂
Majd eljön az a fázis, mikor már ezeket a „nemértik” embereket egyszerűen leszarod. Én 3 éve paleozom és nem vagyok hajlandó senkinek magyarázkodni, mert senkinek nem tartozom vele. Ezek az emberek kizárólag azért kekeckednek, mert tudják, hogy helyes úton jársz, az ő pucájukban még sincs annyi vér, hogy utánad csinálják. Az eredmények úgyis téged igazolnak (persze akkor meg „beteg” stb. leszel azért fogytál…). Kitartás és hajrá! Várjuk a sok egészséges sütireceptet! 😉
Ez annyira igaz! Ha vendégségbe megyek, soha nem gondolnak rám, sőt néha egyenesen úgy érzem, hogy dafke csakis cukros üdítőket vesznek. Ha pont ezért én viszek magammal, akkor undorral tologatják, vagy ha valaki érte nyúl, figyelmeztetik, hogy ne azt a mocskot idd, itt a rendes. Az emberek körülöttem úgy érzik a cukor egy természetes bio cucc és amit mi eszünk-iszunk helyette az valami szörnyűséges csinálmány. Ez annyira a fejükben van, szinte kiverhetetlenül, hogy – ahogy írjátok is – ha betegség jön akkor rögtön kristálycukorral igyam a teát ne ezekkel a furcsa izékkel, amitől még betegebb leszek majd. Mert a cukor az valahogy nekik evidens, hogy jó és eszükbe sem jut, hogy az éppolyan kémiai és fizikai vegzáláson megy keresztül mire az a a fehér értéktelen ch lesz, mint mondjuk egy cukoralkohol mire elkészül. És : az „öregapám is fehérlisztet, cukrot evett és 95 évig élt” az alap mondat. De azért kitartok, ahogy minden sorstársam itt. 😀