Három hozzávaló, úgymint:
– körte
– gorgonzola sajt
– liofilizált tőzegáfonya.
Még mielőtt sokan felhördülnének (vagy már késő?), hogy najóvanaztán, jódógába’ nem tudja már, hogy mit egyen… Tehát ezt megelőzendő mentségemre felhoznám a következőket.
Az egyik kávézóba ki kellett találnom egy új paleo sütit. Elmentem tehát abba a kis üzletbe, ahol ezekhez rendszerint az alapanyagokat vásárolom, és megkértem a tulajdonos-eladót, hogy ajánljon nekem valamit, amit nem szoktam ugyan venni, de jó. Hát, mondta, ott vannak azok a liofolizált gyümölcsök…
És tényleg, volt ananász, málna, de a legszebb színe a tőzegáfonyának volt. Hazahoztam, kinyitottam a zacskót, beleszagoltam, és azt mondtam: ehhez diókrém kell! Így is lett, fél óra múlva elkészült a tőzegáfonyás diókrém torta, amiről a visszajelzések rendkívül kedvezőek.
No de, itt maradt nekem fél zacskó ebből a holmiból. Azt azért hadd mondjam el, hogy a liofilizálás egészen pontosan a fagyasztva szárítás, és ezen eljárás bánik a legkíméletesebben a gyümölccsel, ugyanis így tulajdonképpen minden, a szervezetünk számára fontos anyag bennmarad, ugyanakkor nem adnak hozzá semmit, azaz nem cukrozzák. A tőzegáfonya egyébként nagyon értékes gyümölcs, állítólag hatékony ellenszere a felfázásoknak, húgyúti fertőzéseknek.
Tehát, a cukormentes diétára vonatkoztatva a következő ötletem támadt: félbevágtam egy körtét, a magházat kivájtam, illetve levágtam a domború „hasat” mindkét félen, hogy egyenesen megálljanak a darabok a tepsin, ne dülöngéljenek. Merthogy aztán sütőpapírral borított kicsi tepsire tettem őket. A mélyedésekbe gorgonzola sajtot szórtam, és 180 fokos sütőbe tettem a két fél körtét 25 percre. Szépen pirulni kezdett már a sajt rajtuk, mire a sütési idő lejárt, ekkor kivettem a kis tepsit, és megszórtam a gyümölcsöt a szép ciklámenszínű darabkákkal.
Kicsit várni kell, hogy hűljön, de nagyon finom!
