Nem tudom, meséltem-e már, de teljes megrökönyödésemre van egy budapesti kávézót üzemeltető srác, aki hetente kétszer eljön hozzám sütiért. És elviszi Budapestre. Nem, ne kérdezzétek, ez nem éri meg, mármint neki. Vagyis, ha pusztán a bevétel-kiadás oldalt nézzük, akkor egyértelműen nem. De most, hogy végre eljutottam abba a picike kávézóba, valamit megértettem.
Misivel – a tulajdonossal – nyáron ismerkedtem meg Szigligeten, akik figyelemmel kíséritek életem folyását, tudjátok, hogy az ottani Vár kávézóban is az én sütijeim vannak (csak az a hely most zárva van, március 15-én nyit ki ismét). Nyáron, egy sütikiszállítás alkalmával futottunk ott össze, Misi mondta, hogy neki Pesten van egy kis kávézója, és nagyon szeretné az én süteményeimet tartani ott, oldjuk már meg ezt valahogy.
Jó, persze, mondtam, és aztán eltelt vagy négy hónap. Akkor újra felhívott, hogy ő komolyan gondolta, nagyon elszánt, és igenis tényleg az én tortáimat akarja. El is jön érte. Eljön…? Ide…? Igen, mivel ő maga is egy balatoni településen lakik – igaz, vagy nyolcvan kilométerre tőlünk – eljön hozzám, megnézi az üzemet, és bizonyítandó, hogy a szándékai komolyak, visz sütit.
Eljött, és vitt. És azóta jön kétszer egy héten, bár már dolgozunk rajta, hogy valami más megoldást találjunk – ha bárki jár Keszthely és Balatonfüred, Balatonalmádi vagy Budapest között rendszeresen, és vállalná néhány torta fuvarozását, írjon nekem… Mert most már ez nekem is fontos lett.
Mutatom a helyet. Nézzétek a feliratot.
Ne számítsatok nagy belső térre: 10 négyzetméter az egész!
A fenti képet a galériára menet, a lépcsőről visszafordulva fotóztam. A galéria is picike, a pult feletti terület csupán, ahol asztal nem is nagyon fér el, csak székek. Egy kis kuckó az egész, ilyen finomságokkal:
Bocs, ez kicsit homályos, de azért a hangulata megvan, nem?
Két tortám húzódik meg a kis hűtőben szerényen…
Szeretem ezeket a kis részleteket:
És a csészék:
Ez pedig a kedvencem: kívülről be lehet ülni az ablakba.
Talán így jobban látszik:
Látjátok? Szívből van az egész. Hát ezért fontos nekem is.
Ha esetleg meglátogatnátok: Pazar Caffé, Budapest, V. ker., Akadémia u. 9.
Nagyon hangulatos:)
Igen, olyan, mint egy kis kuckó:)