A bújócska a gyerekek számára rendkívül fontos játék, nagyon szeretnek elbújni-előbukkani. Nem véletlenül: ez az egyszerű “szórakozás” fontos lélektani tapasztalatot alapoz meg, szorongásokat old fel – az anyától való leválással, illetve saját személye fontosságával kapcsolatban – hiszen nem hagyjuk “elveszve”, megkeressük, és borzasztóan örülünk, amikor előkerül.
Viszont végtelenül vicces, ahogy a kicsik bújócskáznak. Néhány fotó következik erről. Kezdem rögtön a kedvencemmel, amelynél sokat gondolkodtam azon, vajon hogy fért be az a gyerek oda?! Vagy hogyan jött ki???
Az örök klasszikus, ezt az öcsém is játszotta, csak ő még a szemét is befogta:
A mindent rejtő fürdőköpeny:
Ugyanez törölközővel:
Persze, azért a takaró is van ilyen jó:
Lányos verzió:
Nagy kihívás…
És Batman miért ne tűnhetne el a hálóban?!
Na, ezt most a kutya sem érti…
Az aligátor ápol és eltakar.
Láthatatlanná tevő babával persze könnyű.
Az illúzió nagymesterei:
Tisztára, mint az Óz a csodák csodájában, amikor a gonosz Keleti Boszorkánynak csak a lába lógott kis a ráomlott ház alól… (bocs)
Itt pedig zokni nélkül, még félelmetesebb:)
Van ilyen fotótok? Küldjétek el!
És persze gyertek a Facebookra:)
