A minap nagyon megrökönyödtem, amikor egy régen látott ismerős felhívott telefonon, és a szokásos udvariassági körök után megkérdezte:
– És, még mindig a tévénél vagy?
– Nem, ott már nagyon régóta nem vagyok. Újságíró voltam sokáig, de két éve főként cukrászként dolgozom. Saját vállalkozásom van, kávézóknak, bisztróknak sütök.
Csend a vonal túlsó végén,majd megszólalt:
– Te, és ez nem ciki…?
– Micsoda?
– Hát, hogy szellemi munka után fizikait végzel. Nem visszalépés ez?
Annyira meglepődtem, hogy már nem is tudom, mit válaszoltam. Azon gondolkodtam, hol deformálódott el úgy a gondolkodás, hogy a fizikai munkát egyszerűen alacsonyabb rendűnek titulálják, mint azt, amelyben a test erejére nincs szükség. Aztán, miközben Dunát lehet rekeszteni kommunikáció- meg egyéb alibi-diplomásokkal (bocsánat azoktól a kommunikációsoktól, akiknél nem alibi), eltűnnek a cipészek, az ácsok, az asztalosok, szabók, villanyszerelők.
Büszke vagyok arra, hogy cukrászként terméket állítok elő. Hogy nem valami elméleti munkát végzek (persze, ezek között is van sok rendkívül fontos, sőt nélkülözhetetlen), hanem értéket hozok létre, amit aztán az emberek megvesznek, elfogyasztanak, és örülnek.
Egyszer egy ismerősöm azt mondta, hogy a legjobb munkák azok, amelyeknél a kezedet és az eszedet is használnod kell. Nos, a cukrászat ilyen. Egy-egy új sütemény kitalálásában abszolút kreatív lehetek: az elmúlt két évben nemcsak rengeteg fizikai, de sok-sok szellemi munkát is végeztem.
Mellette azért kirándulok az újságírás területére is viszonylag gyakran, de tény, hogy ma már nem az a fő tevékenységem.
De ez a legkevésbé sem ciki.
Eleve nem értem, hogy egy munka miért lenne ciki. Nagy baj van a fejekben, ha ez így felmerül. Másrészt szerintem 40-50 éven keresztül sokszor lehet váltani, és akár teljesen új dolgokba kezdeni. Másrészt egyszer még az is eljöhet, hogy azokat a munkákat fogják megfizetni, amelyek ma cikinek számítanak. Ismerősöm évekig dolgozott kukásautó sofőrként Németországban. Nagyon jó keresete volt, mert éjszaka és hétvégén is dolgozott, olyan munkakörben, ami ott sokaknak ciki volt.
Kedves Móni! Igazad van.
Tisztességesen elvégzett munka nem ciki, se fizikai, se más (és igen,a cukrászat azon túl még nagyonis alkotó tevékenység).
A ciki az, ha valaki lenézi a munkát, elfeledve, hogy mindenhez, amit előállítanak (legyen az a betevő falat vagy ruha, autó, bármi) fizikai munka szükséges, plusz a takarításhoz is. Vagy az evés és a tisztaság is ciki? És ciki a tisztességtelenül elvégzett munka, bármekkora jövedelemmel is ját, ha szellemi, ha nem, és az is, ha csalással jutott hozzá valaki ilyenhez (bár ez nálunk nem annyira ciki, ami elég baj).
Hol él, mit tanul(t), mit lát az ilyen ember?
A megjegyzésével saját magáról állított ki ékesen szóló bizonyítványt.