Van cikis sztoritok, amikor a gyerek mások előtt rém kellemetlen helyzetbe hozott benneteket? Szerintem senki sem ússza meg. Például, amikor vendégség van, és a csemete egyszer csak így jön elő a szobából:
Persze, nem kell, hogy valamiféle cselekvés legyen, szavakkal jóval nagyobb égést lehet előidézni. Emlékszem például, egy időben kapható volt az Ikeában egy légymintás függöny, amire a nagyobbik lányom előtt azt találtam mondani, hogy gusztustalan. Kicsivel később vendégségben voltunk, a háziasszony büszkén vezetett körbe minket az amúgy nagyon otthonos és szépen berendezett házon, mígnem elérkeztünk a háztartási helyiséghez, amelynél a lányom felkiáltott: nézd csak, anya, itt olyan függöny van, amire azt mondtad, hogy gusztustalan!
Régebben kértelek Benneteket, kedves olvasóim, hogy küldjetek cikis helyzeteket, amelyek veletek estek meg. Ezekből szemezgettem most néhány jópofa sztorit.
Hat gyerkőcünk rengeteg kínos helyzettel “örvendeztetett” már meg bennünket, hadd meséljem el az egyiket! Az egyik fiam kb. ötéves lehetett ekkor. Fogorvosi rendelőnk a helyi bírósággal szemben van, a váróban ücsörögve pont rá lehet látni az épületre. A váró tömve, amikor fiacskám egyszer csak megszólal: “Olyan kár, hogy nem mehetek veled a börtönbe, anya!” Nyilván azt szerette volna mondani, hogy egyszer megnézné velem a börtönt belülről, de ahogy ezt kifejezte, az viszont azt jelentette, hogy éppen szabadlábon levő anyukája vitte fogorvosi ellenőrzésre… Köpni-nyelni nem tudtam, hát még kimagyarázni a dolgot a sok várakozó ember előtt…
A lányomnak két és fél – hároméves kora körül minden “koszos, büdös, kakis” volt, ha nem tetszett neki, vagy éppen nem volt hozzá kedve. Például nem akart hazajönni a játszótérről. Mondtuk neki, hogy kicsim, köszönj el szépen, megyünk haza, késő van, mire ő lefeküdt egy padra, és kiabálni kezdett: “Én itt alszom! Nem hazamegyek, mert koszos lakás, büdös a lakás!” Gondolhatjátok, hogy elég kínos volt ebből magyarázkodni…
A fiam kb. 5 éves volt, amikor foglalkoztatni kezdte a “hogyan kerül a nő hasába a kisbaba” témakör. Nyilván elmeséltem neki, hogy a nő és a férfi nagyon szeretik egymást, és akkor egy pici rész átvándorol a férfiból a nőbe, és kifejlődik a baba. De nem volt elég. Eljutottunk a petesejt és spermiumig, erre vonatkozóan nagyon nagyon sok kérdése volt. Mindezt úton az óvodából hazafelé beszéltük meg. Aztán otthon, napokkal később egy naaagy vendégsereg kellős közepén kifejtette, hogy ugye mindenki tudja, hogy lesz a kisbaba. Részletesen elmesélte, majd azt mondta: ” saaaajnos elfelejtettem egy fontosat. Megkértem volna apát, hogy adjon nekem serpákat, ezeket akváriumba tettem volna, és megmutogattam volna nektek, ahogy csóválják a kis farkukat. de saaaajnos elfelejtettem. Na majd legközelebb, ha jöttök…”
Csak kicsit égtem.
Unokatesóim utaztak apukájukkal a metrón. Utazott ott egy vak ember is, a gyerekek csak azt látták, hogy furcsa a szeme. Az egyik meg is szólította a férfit:
– Bácsi, te miért nézel olyan furcsán? – mire az apja gyorsan a fülébe súgta: pszt, vak a bácsi! Mire a gyerek újra a férfihoz:
– Vaka bácsi, te miért nézel olyan furcsán?
Ha van még jó sztoritok, küldjétek el!
És gyertek a Facebookra…
