Mindig elfelejtem, hogy vannak olvasók, akik csak legfőképpen a kutyával kapcsolatos információk miatt nézegetnek be a blogra, számukra adós maradtam egy jelentős esemény említésével: megnyírtam Kishajú Nagyhajú Torzonborzont.
Itt meg lehet tekinteni, milyen volt, és megpróbáltam lefényképezni milyen lett, de Bogyó sehogy sem akart rendesen modellt állni.
 |
| Vagy a kezemet nyalogatta… |
 |
Vagy behúzódott egy szék alá…
 Vagy teljesen elfeküdt, és nézett bánatosan.
|
Érdekes, hogy egyre több fehér szálat látok a bundájában, pedig ahhoz azért elég fiatal, hogy őszülni kezdjen. A pofáján levő szőr pedig feketéből barnára váltott.
A “haját”, vagyis az uszkár-örökségét azért vágtam le, mert már nagyon hosszú volt, és össze-vissza állt neki folyton.
Egyik dédnagypapám juhász volt. Bár én már csak annyira emlékszem róla, hogy vicces képeket vágott a műfogsorával, meg az arcára, meg a jellegzetes szagra a házukból (naftalin és füstölt kolbász), apám elmondása szerint ennek a dédnagyapámnak volt egy rendkívül okos pulija. Állítólag úgy tudott terelni, hogy annak híre volt; tudta, hogy este a beterelésnél melyik birkákat kell külön ólba csoportosítani, és ki is válogatta azokat a tömegből. Apu elég sok sztorit mesélt róla, micsoda kiváló munkakutya volt – azonban a nagypapa (így hívtuk egyezményesen a dédit kicsinytől nagyig) egyszer megnyírta. Nagyon. Meleg nyár volt, gondolta, ne szenvedjen az a kutya a nagy bundától, és levágta a loboncos szőrt. Ezt követően a kutya két hétig feküdt, és nem volt hajlandó felkelni, talán nem is nagyon evett. A nagypapának másik kutyát kellett kölcsönkérnie, mert csinálhatott bármit, az ő szófogadó, okos pulija meg sem mozdult. A két hét elteltével aztán újra dolgozott, de addig…
Nos, Bogyó azért nem esett depresszióba a “hajnyírástól”, ma például élénken érdeklődött, amikor virágokat ültettem. Most este látom ám, hogy az elültetett virágpalánták közül egy hiányzik, nem is találtam meg sehol…
Vajon megette?
Bogyónak nagyon okos tekintete van és kétségkívül szalonképesebb a nagy lobonca nélkül. Szintén egy juhász ismerősöm mondta, hogy a terelőkutyák bundája épp úgy szolgál, mint a juhász subája: télen a hidegtől, nyáron a hőségtől védi viselőjét. Igen bölcs ember az illető és lehet, hogy tud ő valamit, amit mi nem. :)))) De mindenképp egybecseng azzal, hogy juhász nagypapád kutyája “megorrolt” a gazdájára, mert levágta a bundáját. Bogyó bundájában a fehér szálak minden bizonnyal a génveredés miatt kerülhettek be, elképzelhető, hogy valamelyik uszkár őse fehér volt. A virágot szerintem megette, minden húsevő állat szokott néha “legelni”. A macskám a virágvázából szokott néha – amikor van ilyen a házban – a neki tetsző vadvirágok közül válogatni, és jó étvággyal rágcsálja. Az állatorvos szerint vitaminforrás és jót tesz az emésztőrendszerüknek, csakhogy ezt ők ösztönösen tudják hozzánk, emberekhez képest.
A fehér szálak a fekete pulikban is előfordulnak,már egész fiatalon is. Más a textúrája is, amennyire jól emlékszem a saját kutyummal kapcsolatban. Mindenesetre ő élvezte,hogy május elején félcwentisre vágtuk a bundáját. Mekkorákat szökdécselt….:D Zöldet nálunk akkor esznek,ha ‘ég a gyomruk’ utána kis epés nyálat fel is köhögnek,és vidámabb az ábrázatuk. De igen, simán elképzelhető,hogy befalta.:D
Néhány napja hallottam a rádióban egy kutyás műsorban, hogy tilos a puli szőrét levágni a szeme körül, mert nagyon rosszat tesz neki a napfény és akár meg is vakulhat.
Jó, hogy írtál róla. Nagyon édes.
Egyébként mindent elolvasok, amit írsz. Nagyon szeretem a blogodat!
Hahaha, még hogy csak a Bogyó miatt! Micsoda elvetemült olvasóid vannak Neked :-)). Bogyó csini.A puli nem fog megvakulni, bár kétségtelenül először furcsán fogja érezni magát, hogy lát :-). Szokásos városi legenda.., amúgy állítólag a juhászok anno mikor még szimbiózisban éltek a puli+nyáj halmazzal a birkanyírás idején a pulit is gyorsan elrendezték.
Szeretem a régi időkről szóló meséidet, én ezért szoktam ide, ha már főzni nem tudok :)Na és persze most már Bogyóért is:)
Nálunk szabály, hogy sosem ültetek, ha ott a kutya, mert amit lát, hogy elástam – pl. dália krumpli -, garantáltan kiássa és kirángatja. Gondoltam, hogy már nagy Panni, de az eperpalántáimat is tönkretette most tavasszal, ő is jól körbeásta őket 🙁 Szóval marad, hogy elzárom, amíg ilyesmit csinálok.
undercover:Nem lesz gondja belőle. nyilván, ha 10 éve a szemébe lóg,akkor nem lesz neki előnyös. de szerintem rosszabb,hogy egész életét homályban tölti.ám tényleg fényérzékeny lehet tőle pár napig.az enyémet 3-4 évesen nyírtuk először. pár napig árnyékban volt, utána nagyon évezte. 🙂
Nálunk is a pulink nagyon hamar őszült.És a hátán mindig kikopik a szőr,furcsa okból.Sok pulinál állítólag betegség.
Nekünk is volt egy fekete törpeuszkár kiskutyusunk, Ginonak hívták. Nagyon szerettük őt, igazi családtag volt. Bogyó nagyon hasonlít rá. Hazafelé biciklizés során láttuk meg őt először márciusban. Azóta mindig arra járunk haza, hogy ha kinn van meg tudjuk simogatni, mindig odajön a kerítéshez. Ginonak is bebarnult a szakállkája ugyanígy. Ősz szőrszálai viszont csak 10-12 éves korától voltak. Tegnap előtt fedezte fel a blogot egy pesti egyetemista társam, és ő mondta, hogy nézzem meg mert Vonyarcvashegy is benne van, és egyből felismertem Bogyót, nagy rajongói vagyunk a kiskutyusnak.
Nahát, nahát, egy helybeli! Nagyon örülök, Bernadett, remélem, személyesen is találkozunk:)