Legkisebbem, Zsófi alsós volt még, amikor otthon beszélgettünk a paradicsomról, és én meg találtam említeni, hogy botanikailag tulajdonképpen gyümölcs. A gyermek rövid időn belül bedobta újonnan szerzett ismeretét környezetórán, mire a tanító néni jól kinevette a gyerekekkel együtt, hogy a Zsófi micsoda kis butaságot mondott, nahát, nahát.
Pedig nem is volt az akkora butaság, utána lehet olvasni, hogy a paradicsom bogyótermése botanikailag gyümölcs, hasonlóan a paprikáéhoz, vagy a tökfélékéhez, ettől függetlenül zöldségféle, úgy is használjuk fel.
Okulva e korábbi esetből, azt már nem is mondtam el neki, hogy az eperrel is vannak problémák. Pontosabban: se nem gyümölcs, se nem zöldség.
Hát akkor hogy is van ez?
Nos, 1.: gyümölcsnek nevezzük a növény érett, általában lédús, húsos magházát vagy magházait; 2.: zöldségnek hívjuk a növény ehető részeit.
Na most, az eper (azaz szamóca) esetében az a helyzet, hogy a külső felületén elhelyezkedő apró magok a gyümölcsök, ezeknek az a nevük, hogy aszmag. Maga a húsos, általunk gyümölcsként fogyasztott izé a termőtáj, a vacok, amin tulajdonképpen a sok kis gyümölcs elhelyezkedik.
250.
Ezt Málnás Miki gerillakertész, a világ legviccesebb eper- és málnabeszállítója mondta nekem a minap. Hogy ennyi aszmag van az epren.
– Nahát – kérdezte azonnal épp nálam tartózkodó ismerősöm -, honnan tudod, olvastad?
– Dehogy – válaszolta Miki -, mindig megszámolom.
Kínában a koktél paradicsomot simán beleteszik a gyümölcssalátába. Végülis gyümölcs, még ha nincs is velük harmóniában.
Kínában a koktél paradicsomot simán beleteszik a gyümölcssalátába. Végülis gyümölcs, még ha nincs is velük harmóniában.