A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Tudjátok, mi ez?

20150604_132835Na jó, könnyítés kedvéért mutatom méretarányosan:

20150604_132913És a belseje:

20150604_132850Akkor most mondok egy mesét. Nem az enyém, Nagy Bandó Andrásé, még az 1980-as évekből.

Volt egyszer egy favágó, annak pedig egy szegény fia.
Egyszer, mikor éppen fát vágtak az erdőben, a fiú talált az apja táskájában egy üdítőitallal teli literes palackot. A palackból egy szellem kiabált ki a fiúnak:
“Engedj ki! Engedj ki!”
A fiú azonban csak ennyit mondott:
“Ostoba szellem…! Ott fogsz megfulladni a narancsléba’… Ezt a palackot a magyar ipar látta el csavaros kupakkal!”

Nos, még a múlt évezredből való ez a tárgy;  a ’70-es, ’80-as években a magyar üdítőital-gyártók olyan kupakokkal zárták le az üvegeket (és ezek még tényleg üvegek voltak, ha leejtetted, eltörött), amiket csak úgy nem lehetett kinyitni. A következő képen a hátsó sorban láthatóak ilyenek.

a1A magyar ipar ekkoriban olyan furfangos volt, hogy létrehozott egy piaci rést, majd be is tömte azt. Azaz: megalkotta a lecsavarhatatlan kupakot, és nem, nem azt alakította át lecsavarhatóvá, hanem kitalált egy másik terméket, amivel a problémát megoldotta. Ráadásul, amint azt a legelső fotó is nagyszerűen tanúsítja, az új tárgy kiváló hirdetési felületként szolgált.

Nagypapámnak kocsmája volt Veszprémben, emlékszem, a pulton mindig volt három ilyen üvegnyitó, és amikor én kollégista lettem 1987-ben, anyám kötelességtudóan engem is ellátott eggyel. Ezzel.

És én az elmúlt közel harminc évben annyi mindent elveszítettem, elhagytam, elajándékoztam, sőt, loptak is tőlem, de ez a kis sárga gumi valahogy megmaradt.

Talán azért is, hogy most elmorfondírozzam, és levonjam a tanulságot, ami szerintem a következő:

mindannyiunk életében kialakulnak problémák, olyanok is, amelyek megoldásához komolyabb energiabefektetés kell. A kérdés, hogy mit teszünk? Megtanulunk együttélni a helyzettel? Gyártunk hozzá valami filozófiát, amitől elviselhetőbb lesz, de soha nem oldódik meg? Vagy leásunk a probléma gyökeréhez, és ott változtatunk?

Magunk között vagyunk, úgyhogy most őszintén: szoktatok kupaklecsavaró gumikat gyártani? Vagy inkább újratervezitek a kupakot…vagy az üveget…?

Ajánlott cikkek

1 Hozzászólás

  1. ÓÓÓ, nekünk sosem volt! Mindig irigykedve néztem a szomszéd gyerkőcéknél. Nekem maradt a bicska a nyitáshoz, amivel mindig sikerült vaksi sebész módjára elvágnom a kezem és jöhetett a jó öreg leukoplast elsősegélynek.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük