Kinder Maxi King torta

Ilyen torta csak annak jut eszébe, aki annyira szereti a párját, hogy tudja, párja a Kinder Maxi Kinget szereti még majdnem annyira, mint őt.

Ha nem ő maga süti meg, keres valakit, aki hajlandó rá. De ilyet csak az vállal el, aki szereti a kihívásokat. Mert bár nem tűnik nagy vaszisztdasznak, van néhány buktatója.

Szóval, aki meg elvállalja, annak úgy kell. Főleg, ha 24 másik torta mellett kell megsütnie ezt, amiről tudja, mennyire fontos a fiatalembernek, hogy szíve választottját még boldogabbnak lássa. Tehát nem hibázhat.

Első lépés: elemezzük a nevezett édességet. Két ostyalap csokival bevonva, mogyoróval szórva; közte tejkrém két rétegben, köztük karamell. A dermesztésekkel lehet frankón játszani, éljen.

Akkor hát a hozzávalók:

1 csomag ostyalap (olyan, amilyenből a nápolyi készül)
20 dkg csoki – lehet fele ét, fele tej
2 dl tejszín
2 dkg vaj
10-15 dkg törökmogyoró

A krémhez:

4 dl tej
10 dkg cukor
1,5 dkg zselatin
8 dl habtejszín
1 tk vaníliakivonat

A karamellhez:

12 dkg cukor
2 dl tejszín
1 dkg zselatin
2 dkg vaj

1. Essünk túl a mogyorópirításon. Mozsárban törjük durvára, és száraz serpenyőben addig forrósítsuk, amíg jó mogyoróillat nem kezd lengedezni. Hagyjuk kihűlni.

2. Az ostyalap-csomagban, ha minden igaz, 6 lap található. Ebből kettőt adjunk oda a gyerekeknek, hadd örüljenek, 4 kell nekünk. Két-két lapot egymás mellé fektetünk, majd egy 26 cm átmérőjű tortakarikával kiszúrjuk. Így lesz két 26 centi átmérőjű ostyalapunk.

 

3. Lekenjük csokival a lapokat: a tejszínt felforrósítjuk, és beletördeljük a 20 dkg csokit. Addig keverjük, amíg egynemű, fényes barna masszát nem kapunk, és akkor még a vajat is belekeverjük. A csokival egyenletesen lekenjük a két ostyalapunkat, majd meg is szórjuk a mogyoróval. Hűtőbe tesszük, hogy frankón megdermedjen.

4. A tejet a cukorral, a zselatinnal és a vaníliával felforraljuk – a zselatinnak fel kell oldódnia teljesen. Hagyjuk ezt is hűlni, de nem hűtjük ki, hiszen akkor tejzselé lesz belőle, és fújhatjuk melegíthetjük újra.

5. Elkészítjük a karamellt. Olvasszuk fel a cukrot egy száraz edényben, borostyánszínűre karamellizáljuk, de ne sötétre, mert akkor nagyon sötét lesz a kész öntet is. Adjuk hozzá lassan, eleinte tényleg szinte cseppenként a tejszínt, folyamatos kevergetés mellett, így elkerülhetjük, hogy darabosra álljon össze a cukor. Amikor már érezzük, hogy ha kicsit többet öntünk, akkor is folyékony marad, nem szilárdul, nos, ekkor öntsük hozzá a maradék tejszínt. Forraljuk kicsit, hogy sűrűsödjön, de nem kell túlzásba vinni. Közben a zselatint oldjuk fel annyi vízben, amennyiben feltétlenül muszáj, és öntsük a karamellhez. Zárjuk el alatta a lángot, és keverjük bele a vajat.

5. Habbá verjük a tejszínt. Nem Hulalát, nem cukrászalapot (gyalázat!!!), hanem állati tejszínt. Ez alól egyetlen esetben tudok felmentést adni, az pedig a speciális diéta, amely kizárja a tejtermék fogyasztását. Pont. Nekem azzal ne jöjjön senki, hogy a növényi “tejszín” viszont olyan szép kemény hab lesz, tessék háromszor hangosan mondani, hogy fúj, fúj, fúj! Ezt követően keverjük a habba a tejet, és keverjük jól el. Hagyjuk állni egy kicsit, de csak kicsit, hogy már ne folyjon, de ne is szilárduljon ám meg!

6. Na most. Most már tartsatok ki, mindjárt kész.
Fogjuk a két 26-os csokis-mogyorós lapunkat. Az egyiket csokis részével LEFELÉ a tortatálra helyezzük, ügyelve, hogy középen, az illesztésnél ne csússzon szét. Rákenjük a tejszínes krém felét, azon eloszlatjuk a karamellt, jöhet a krém másik fele, majd befedjük a tortalappal, csokis résszel felfelé, szintén óvatosan az illesztésnél. Szórjuk meg még mogyoróval oldalt, meg ott, ahol az ostya esetleg szakadozni kezdett, mert ez előfordulhat. Ha ügyesek voltunk, ilyen lesz egy szelet:

Nos, amikor a srác elvitte a tortát, izgultam. Hogy majd ízlik-e szíve hölgyének, mert hát aki rajongásig szeret egy bizonyos desszertet, az nem éri be béna másolattal.

Úgyhogy csüggtem a facebookon szótlanúl, mikor jön már valami visszajelzés, és egyszer csak jött.

“Nagyon-nagyon jó volt ! Párom iszonyat boldog volt tőle :))) Köszönöm szépen”

 “Uhhh, megnyugodtam, köszi:)”

“Felülmúlta az elképzelésemet, hogy milyen lehet egy Kinder Maxi King torta.”

“Oké, csak azért ne szokjatok rá!:))”

“Pedig a jóra könnyű! :D”

Hát így történt ez.

Gyertek a fészre is.