Szóval Zsófinak van ez hihetetlen mély rajongása a lovak felé. Iskolába menet minden reggel egy lovarda mellett haladunk el, télen-nyáron már akkor kint legelésznek a pacik, és ő minden reggel áhítatosan jegyzi meg: lovak!
Jártunk lovagolni is, amikor volt rá keret, talán majd most már újra lesz, bízom benne, mert legkisebbünk nagyon türelmesen várja a napot, amikor újra nyeregbe pattanhat.
Tegnap kapott egy kis ízelítőt, a férjem elvitte magával egy kis zalai faluba, ahol rokonaink is élnek, akik – történetesen – többek között lovakat tartanak. És Zsófinak lehetősége nyílt arra, hogy felüljön az egyikre.
Azt a boldogságot!
Ezalatt az idő alatt, míg ezek a képek készültek, itthon kínlódtam éppen. Mert közel van már a vizsgaidőszak, kell írnom egy beadandót nemzetközi gazdaságtanból (ha valakinek van ilyenje készen, és csak a polcon porosodik, odaadhatná…), és bizony elő kell venni más tárgyakat is, mert aztán hirtelen sok lesz.
Érdekes módon ilyenkor fokozottabban jön az ihlet a főzéshez-sütéshez. Sőt, még kreatívkodni is elkezdtem kínomban, különböző formájú borosüvegekből némi arany festékkel ötletes gyertyatartókat készítettem. Igaz,karácsonyi a hangulata, de nem lehet elég korán elkezdeni a karácsonyi készülődést. Majd mutatok képet, meg how-to-t is, de most már végre a coleslaw-t is fel akarom tenni ide a blogra, mert rendszeresen készítem, de mindig béna róla a kép. Ezért állandóan halasztgatom, hogy majd legközelebb, de az eddigiek alapján úgy gondolom, nem lesz róla szép fotóm a jövőben sem, minek húzzam-halasszam hát?
Amerikai káposztasaláta, amelyet (korra nézve) középső sógornőm javaslatára készítettem először egy nyári grillezésre. Vendégeket is vártunk még pluszban, és amikor megérkeztek, külön-külön, de mindenki feltette a kérdést:
– Jé, ez az a saláta, amit a káefcében lehet venni?
Fogalmam sem volt róla. Nem járok KFC-be. De aztán, mint kiderült, az. Vagy valami olyasmi. Mivel már rutinosan készítem, alakítgattam rajta a magunk ízléséhez, ezért a jelenlegi recept a következő:
1 kisebb fej káposzta (max. 1 kilós)
3 szál nagyobb sárgarépa
1 nagy, vagy 2 kis fej lila hagyma
tartármártás cirka 3 dl majonézből, 3 dl tejföllel, sóval, borssal, ecetes uborka levével (0,5 dl) összekeverve.
Mindent legyalulunk, elkészítjük a tartárt, és az egészet összekeverjük. A majonéz gyártási folyamatát mutattam már.
Na most, ezúttal tortillába került a saláta: pulykamellfilét vettem, felcsíkoztam, mustárral, fűszerekkel összekevertem és megsütöttem. A tésztára ment egy kis csípős szósz, arra a saláta, egy kis kukorica, arra a hús, reszelt sajt, feltekertem, és egyből az volt az érzésem, hogy sej-haj, Rozi, vasárnap kirándulunk.
Csak fotózni felejtettem el.
Finom saláta, szeretem. Azt mondják a Kéefszi titkos receptje tartalmaz tárkonyecetet!
Igen, én is olvastam – majd egyszer direkt ezért bemegyek, hogy megkóstoljam, milyen az “igazi”.:)
Kb 15 éve még biztosan tartalmazott. Ott azzal kezdődött a recept, hogy a ledarált alkatrészeket keverd össze, és sózd meg. Lehet variálni egyébként szerintem azt is, hogy milyen apróra darálod/darabolod a hozzávalókat.