A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-19

Miközben a két nagyobb gyerekem érettségizik – Nóri mindenből, “rendesen”, Bálint csak németből -, Bence, a hármas számú elballagott az általános iskolából. Vagy -ban. Vagy hogy is kell ezt mondani.

Örömömre a gyermek nem nagyobb testvéreit követi a továbbtanulás terén, hanem a helyi közgazdasági szakközépiskolában folytatja tanulmányait.IMG_3003Az iskola valaha rengeteg gyereket befogadott, aztán úgy tíz éve elkezdték leépíteni a létszámot: a helyi urban legend szerint azért, mert van vevő a patinás – igaz, eléggé lepattant – épületre, és a telekre. A keszthelyi belvárosról van szó.IMG_3005Amikor az én gyerekeim, pontosabban a nagyok ide kezdtek járni, még évfolyamonként három osztály ment, aztán azt leépítették kettőre, most már csak egy van. Bencéék évfolyama volt az utolsó, amelyben még két osztály volt, úgyhogy ez a két osztálynyi gyerek ballagott el most szombaton.IMG_3012Itt a mi kis büszkeségünk, aki oklevelet vett át az igazgatótól a különböző angol nyelvi versenyeken való eredményes szerepléséért. A kis ügyes.IMG_3021Itt pedig már az összes nyolcadikos a színpadon, épp Bence mond valami magvas gondolatot a mikrofonba. Mindenkinek volt egy sora. Valaki szóvá tette a facebookon, hogy úgy tűnik, mintha a szoknyák egyre rövidülnének – nos, igen: szerencsére már túl sokat nem tudnak, mert akkor már öv lenne, nem szoknya, így talán megvan az esély arra, hogy idővel újra hosszabbodni kezdenek…IMG_3019A fenti képen Erik, a kis unokaöcsi látható apósom társaságában – ám a jó kilátást nem élvezhette sokáig, a biztonsági őr leparancsolta onnan.IMG_3023A nyolcadikosok hagyományosan szélnek eresztik a lufikat a kezükből, ezzel búcsúznak az iskolától. Itt ér véget mindig a hivatalos műsor, és az osztályokban folytatódik a bizonyítványosztással, na meg persze az ajándékozással. Bencéék osztályfőnöke, Éva néni nemcsak az osztálytól búcsúzott, hanem az iskolától is, ahol harmincvalahány évig dolgozott – és most nyugdíjba vonult. A szülői munkaközösség azzal keresett meg, hogy nem készítenék-e valami jópofa tortát, mondjuk egy 40 szeletes könyvre gondoltak, mit szólok hozzá. Mondtam, persze, rendben van. Végül is hogy nézne ki, ha mást kérnének meg, nem…?IMG_0678Hát azért eldolgozgattam vele, na. Először is sütöttem 4 lap 8 tojásos piskótát, 40×60 centiset. Ekkora a cukrászsütőm tepsije, ezt úgy hívják, hogy GM méret.

Aztán készítettem két krémet: egy mascarponés málnásat, és egy mascarponés-csokisat. A piskótalapokat félbe vágtam, az egyik csapat lett a csokis, a másik a málnás alapja. Úgy töltöttem meg a lapokat, hogy minden emeletnél levágtam a piskótából, hogy meglegyen a nyitott könyvet jellemző  forma, sőt, ehhez még középre a levágott piskótából toldást tettem, hogy jobban felpúposodjon. Aztán bevontam az egészet marcipánnal, csináltam három rózsát, egy könyvjelzőt, a feliratozást pedig a Dr. Oetkeres dekortollal oldottam meg, jó választás volt. Ja igen, mert ez a volt a szülők kérése: egyik oldalon szerepeljen, hogy “Köszönjük, Éva néni!”, másik oldalon pedig az osztálynévsor.

IMG_0677

A meglepetés tökéletesen sikerült, a tortát közösen ettük meg. Az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy belülről is lefotózzam, szóval bocsi, itt már láthatóan trancsírozás történt, de azért a lényeg látszik: a málnás és a csokis rétegek.

IMG_0679Miközben készítettem, jött a Málnás Miki, a málnabeszállítóm, azt mondja nekem, nem tudtad volna azt a marcipánt kifehéríteni egy kis titánium-dioxiddal, hát hogy néz ez ki??? Mondom erre, te Miki, nem várnak téged otthon?

Aztán most meg az egyik kis vendéggyerekünk, Kevin nézte a fotót, miközben írtam ezt a bejegyzést, kérdezi tőlem: mi ez, Móni néni, párna?

Mert kritikusok mindig vannak.

 

 

Ajánlott cikkek

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük