Defektes nap

Kaptatok már defektet? Igen, én is, az elmúlt 25 év alatt, azaz amióta vezetek, talán kétszer. A mai nap egy kicsit megváltoztatta az arányokat.

Reggel az egyik nagykereskedésbe tartottam, ahonnan kis cukrászüzememet látom el az alapanyagok egy részével. Fordultam be a kapujukon, kicsit rámentem valami beton padkára, és már hallottam is a sziszegő hangot – ajjaj, gondoltam, ez bizony defekt. Szerencsére a fiúk, akik ott dolgoznak, segítettek, a férjem is megérkezett, mert nem volt egyszerű a művelet, valami spéci kulcsra volt szükség, hogy az úgynevezett kerékőrt le lehessen venni, ami hozzáférést enged a keréktartó csavarokhoz. És az a spéci kulcs nem volt az autóban, úgyhogy nem is tudom, ha valahol a prérin ér a defekt, hogyan szedtem volna le a kereket. Sehogy. Nos, emberemmel kocsit cseréltünk, gurultam tovább málnáért a Málnás Mikihez, majd utoljára egy hozzánk közel eső bolt parkolójába álltam be, amikor éreztem, hogy balra kanyarodáskor nagyon furán ráz az autó. Nahát, gondoltam, csak nem lesz ennek is valami baja…? Aztán egy szembejövő autó sofőrje lassított le mellettem, és bőszen mutogatott a bal hátsó kerekemre. Kinyitottam az ajtót, hátranéztem, és alig hittem a szememnek. Defekt.

Egy órán belül kettő. Na, ilyen volt már valakinek?

– Nem hiszed el, mi történt – hívtam a férjemet, – ez a kocsi is defektes lett.

Tizenegy óra múlt már ekkor, harmincvalahány fok volt a parkolóban, és persze egy szem árnyék sem, úgyhogy nem álltam neki kereket cserélni, hazagyalogoltam.

A kerékcsere különben is veszélyes, nézzétek meg.

Csak annyit mondok, ma már nem ülök autóba.

Volt már ilyen esetetek? Ha defektet kapnátok, le tudnátok cserélni a kereket? Vagy inkább keresnétek valakit, aki le tudja…? Mindenesetre, nem árt felfrissíteni a régi emlékeket arról, hogyan is kell…