Sok külföldit hallok, ahogy próbálkozik a magyar nyelvvel, sokan feladják, amikor kicsit jobban belekóstolnak, mert azt mondják, megtanulhatatlan. 1987-ben a Humorfesztiválon hangzott el Sinkovits Imre előadásában Bencze Imre: Édes-ékes Apanyelvünk című műve, amely igen frappánsan foglalja össze, miért is gondolják a külföldiek azt, amit. Íme, egy kis részlet:
Kezdjük tán a “jó” szóval, tárgy esetben “jót”,
ámde “tó”-ból “tavat” lesz, nem pediglen “tót”.
Egyes számban “kő” a kő, többes számban “kövek”,
nőnek “nők” a többese, helytelen a “növek”.
Többesben a tő nem “tők”, szabatosan “tövek”,
amint hogy a cső nem “csők”, magyar földön “csövek”.
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?
Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?
Ma este az étteremben, ahol vacsoráztunk, a szomszéd asztalnál egy holland vendég az étlapot tanulmányozta, a “fűszeres sült oldalas parázsburgonyával” elnevezéssel küzdött, nekem meg eszembe jutott róla egy vicc, amit még a kilencvenes évek elején hallottam itt tanuló külföldi egyetemistáktól.
A történet szerint Isten osztotta szét a nyelveket a nemzetek között. Elé járultak az angolok, erre Ő azt mondta: tessék, tiétek az angol nyelv. A németeknek adta a németet, a görögöknek a görögöt, a spanyoloknak a spanyolt, és így tovább, szépen sorban az összes népnek a maga nyelvét. A végére maradt egy kis csoport.
– Hát ti meg kik vagytok? – kérdezte az Örökkévaló.
– Mi volnánk a magyarok.
– Az a helyzet, hogy nincs több nyelv – mondta az Úr, majd kis gondolkodás után hozzátette:
– De tudjátok mit? Beszéljetek úgy, ahogy akartok!
Igen, ez nagyon vicces és imádom az ilyeneket, de a nagy szívás ebben az, hogy mivel a mi nyelvünk nem hasonlít egy kicsit sem pl. egyik európai nyelvre sem, ezért nagyon nehéz megtanulni nekünk más nyelveket. Tisztelet a kivételnek. Mondjuk, ha már megy az angol v. a német, akkor könnyebben tudunk más nyelvet is tanulni, mert arra már épülnek/hasonlítanak más nyelvek.Az én kedvencem, amikor az akkor 8-9 éves gyermekemnek magyaráztam, hogy az ly-os (elipszilon) “jé” hang magyar sajátosság és nincs más nyelvben ilyen. A gyermek erre rezignáltan rámutatott az angol könyvében a “FLY” szóra…..
ló lovat, hó havat 🙂 egy lengyel volt pasimmal jöttem rá, hogy milyen a nyelvünk. de igazából ezek eredetileg másféle hangok voltak, csak ahogy egyszerűsödtek, úgy hangzanak egyformán. ezért van, hogy só-sót de ló lovat. elvileg vmi lau volt…(de egy magyarszakos jobban tudná)