Sajnos, az elmúlt héten mindkét számítógépünk bemondta az unalmast, maradtak a mobileszközök, de ezeken annyira nem szeretek pötyögni, hogy itt kérek elnézést a megválaszolatlan mailekért és üzenetekért. Pedig el akarom mesélni, hogy sütöttem egy esküvőre szép cupcake-eket, meg macaronokat, meg cake pop-ot, azaz sütinyalókát is készítettem. El akarom mesélni, miért vagyok haragban az idei országtortával, összesen 36-ot sütöttem belőle, és akkor azt mondtam, hogy elég, soha többet.
El akarom mesélni, hogy elsőszülöttünk, Nóri kirepült a családi fészekből, és hogy ez milyen fura, kettős érzést hozott létre bennem. Ennek kapcsán akarom már ajánlani régóta a Harmat kiadó könyveit, még nyár elején beharangoztam, aztán ebben a nagy nyári elhavazódásban (ó, micsoda képzavar), nem lett belőle semmi.
De egyelőre várom, hogy jöjjön a számítógépes szaki, és tegye rendbe legalább az egyik gépet, hogy normális sebességgel írhassak. Most csak egy aranyos sztorit mesélek el a legutóbbi videónkban (gyors gyümölcsleves) szereplő kilencéves unokaöcsiről, Erikről. A Balatonba ment be, amikor a víz tetején meglátott egy katicabogarat. Odasietett, és konstatálta, hogy a bogár már bem él. Szomorúan kiáltott fel:
– Ó, ne! Nem értem ide időben…
Nagy érdeklődéssel és kíváncsian várjuk a beszámolókat, a tortáról is, de főként Nóráról.