Az egyetem után azt hiszem, először barista tanfolyamra fogok beiratkozni. Vagy női szabó képzésre, de ezen még gondolkodom.
Szombaton ugyanis a kávé iránti elkötelezett rajongásom táptalajára éltető eső cseppjei hullottak a Kreatív Kávérfórumon. A rendezvényre a Corinthia Hotelben került sor Budapesten, ahol a baristák több kategóriában mérték össze tudásukat.
Hát, nem könnyű pálya.
A klasszikus barista versenyben a versenyzőknek 15 perc alatt kellett elkészíteniük a négytagú érzékszervi zsűrinek 4 eszpresszót, 4 kapucsinót, illetve 4 szabadon választott kávéitalt. Előtte 15 percük volt a holmijuk kipakolására, utána 15 perc a elrakodásra. Miközben készítették az italokat, prezentálniuk is kellett, beszéltek a felhasznált kávéról, a felhasznált ízesítőkről, hogy mit, miért, hogyan készítenek.
Drámák voltak. Az egyik fiú például nagyon jól kezdte, de úgy belemelegedett a beszédbe -a keze meg közben nem járt -, hogy teljesen kicsúszott az időből. Aztán, egy igen szimpatikus lány nem a saját őrlőjét hozta, hanem az ottanit használta, ami finomabbra volt állítva, mint amit ő megszokott, viszont szokása szerint tömörített, és hiába várta, nem folyt le az eszpresszója. Csak harmadik próbálkozásra, de addigra szegény olyan ideges lett, hogy kapkodni kezdett, és már nem is nagyon beszélt. Tényleg sajnáltam, mert ügyes volt a szabadon választott kávékreációja, liofilizált, és mozsárban összetört málnával szórta meg a pohár szélét, klassz lehetett az ízhatás.
A képen láthatjátok az egyik versenyzőt, amint éppen tejet tölt a pohárba, vele szemben az érzékszervi zsűri feszülten figyeli minden mozdulatát, a másik két fehér inges a technikai zsűri, ők a munkafolyamat precizitását, tisztaságát tartották szemmel: a kávégépnek folyamatosan tisztának kellett lennie, sehol nem lehetett szétszóródott őrlemény, nem lehetett ujjlenyomat semmin, még a shakeren sem.
A versenyzők saját zenéjükre dolgoztak, ez sokat segített nekik az időben való tájékozódásban. Ennek ellenére többen nem tudtak a 15 percen belül maradni, és nem egy olyan eset volt, amikor 14:57 után kiáltotta a barista, hogy “time!”, azaz befejezte a feladatot.
A verseny ideje alatt bor-, pálinka-, kávékóstolás is volt, továbbá édességeket forgalmazó cégek termékeiből lehetett falatozni. Többször visszatértem a cupcake-es asztalhoz: ezt a terméket kóstoltatták, nekem ízlett. Állítólag nem tartalmaznak mesterséges anyagokat, én elhittem, és boldogan ettem. Erre a napra felfüggesztettem a fogyókúrámat (nem is mondtam, de tél óta 6 kilót fogytam!).
Az eseményen összetalálkoztam rég látott kollégámmal, Buza Sándorral, akivel a Laptopkonyhában tevékenykedünk együtt, például itt.
Sanyit egyébként nagyon kedvelem, feleségével, Ildikóval együtt tüneményes párost alkotnak, és hihetetlen, de már az ezüstlakodalmukon is túl vannak.
Ha már így összefutottunk, ismert kollégámat arra kértem, valljon a kávéhoz fűződő kapcsolatáról. Nos, Sanyi elmerengett, majd a következőket mondta:
Gyerekkoromban – hatvanas évek – minden reggel tejeskávét kaptam. A Nagymamám főzte. Volt egy alumínium-ón (?!) csupor, amiben reggelente elkészítette a napi adagot. Kétféle alapanyagból gyúrta. A „Zamat” pótkávé sárgásbarna csomagolására még ma is emlékszem. A másik nevére viszont nem – alakjára annál inkább. Hosszú pirosas-feketés papírhengerben árulták, amiben kb. három centi vastagságú tabletták voltak. Valamelyiken volt egy női fej is… Ezeket főzte össze. A kávéfőzés hosszadalmas, macerás munka volt – ha nem gázon történt, akkor meg pláne. Ott kellett állni fölötte, folyamatosan keverni, mert hatalmas habok képződtek a tetején, és bizony sokszor elfutott.
Minden reggel a friss „kávé” illatára ébredtem. A csupor aztán elfoglalta állandó helyét a sparhelt szélén, arra várva, hogy édesapám – a munkából hazajövet – csak úgy, hidegen a szájához emelje, és a zaccig igya…
A 70-es években – hála a bécsi ismerősöknek – jött a neszkávé a maga speciális elkészítési rituáléjával. Kávé a pohárba, arra a cukor és kis víz. Kiskanállal kevertük – hihetetlen sebességgel – szinte krémesen fehér színűre. S amikor ráöntöttük a forró vizet, majdnem olyat kaptunk, mintha egy duplát rendeltünk volna az Éva presszóban. Élvezet volt nézni, ahogy a világos drapp hullámok alászállnak, miközben feketére váltottak…
A rumos kávé kimaradt az életemből. Soha nem keltem olyan korán, hogy megérdemeltem volna munkába menet előtt…
Ma általában két kávét iszom naponta, és mindig a sima, egyszerű eszpresszót. Kis cukorral és kis tejjel. Nincsenek kávéivási rituáléim. Azonnal megiszom. Néha még a kanalat sem veszem ki a pohárból.
A kávé az én nagy szenvedélyem! Elmondhatatlanul szeretem! :))
Gabika, hasonlóképpen érzek – bár azért néha tartok benne szünetet, csak hogy bebizonyítsam magamnak, nem vagyok függő 🙂
Imádom a kávét – a kis, erős espressót, kevés cukorral és tejjel. Napi kettőt iszom. Amerre csak járok, mindenhol keresem a helyes kis pressós pohárkákat, ezekben még különlegesebb az élmény.Szerencsére otthon is és a munkában is jó kávéfőzőnk van. Hol lehet ilyen kurzust elvégezni? Engem is nagyon érdekelne. Köszi.
Vannak különböző baristaképzések, ha rákeresel, találhatsz többfélét – én sajnos ezzel nem vagyok képben egyelőre, hogy melyiket érdemes elvégezni. Mondjuk, az egynaposat hanyagolnám, abban nem bízom…:)
Az én nagyim is így készítette. :o) A kávépótlókból a narancssárga volt az Otthon, és ha nem kapott, akkor a Maci kávét vette, aminek a zacskóján egy maci is volt és talán ezüstszínű volt? Nem emlékszem, csak a nevére.
Ja, de ezeket a rendes kávéval főzte le, hogy gyengébb legyen, mert magas volt a vérnyomásuk, meg mi gyerekek is ittuk. :o)
A piros hengeres kávé neve “Franck kávé”. Még az én anyukám is így főzte gyerekkoromban a tejeskávénak valót, az illata most is az orromban van… Itt van egy kép, ez a hengeres kávéfajta is rajta van, talán ide lehet illeszteni:http://retronom.hu/files/images/franckkafe.jpg
A Maci kávé már egy nemzedékkel később jött 🙂
Köszi, Kati:)
Én a hosszú kávét szeretem sok tejjel, jó nagy bögrében :-)a gyerekeimnek szoktam csinálni macikávét, ami nem Maci kávéból van .-) Eleinte abból csináltam, de aztán rátaláltam az inka pótkávéra, ami szerintem sokkal finomabb 🙂
Nekem a reggeli kávé sok tejszínnel a nap fénypontja, amit a Férjem minden reggel ágyba hoz :). Hosszú idő alatt alakult ki, mindig Ő ébredt fel először és kávéval ébresztett.
Én is szeretné barista leni! Az igaz jó képzések Olaszországban vannak, és horror áron indul minden oktatás. Gondolom, itthon sem olcsó. Pedig nagyon szeretem a kávét, szeretnék (még) kávézóban dolgozni!
Én azok közé tartozom, akik nem szeretik a kávét. Sem az illatát, sem az ízét. Terhességeim alatt még jobban kerültem, mint előtte. Viszont Férjem nagyon szereti. Az ízét, az illatát. Nem függő, de nagy élvezettem tudja inni.Én inkább a kakaót választom. 🙂
Altair: Maci kávét még ma is lehet kapni, azt hiszem pettyes, henger-dobozban van.Én épp a második terhességem alatt szoktam jobban rá: az egész 9 hónap iszonyú nyűgös volt, ez egy picit átsegített. Pironkodva vallom be: általában 3in1-et iszom. Gondolom ez a baristák szemében égbe kiáltó bűn… Pedig olyan főzőnk van, ami még cappucino-t is csinál, de egyszerűen mire oda jutok, hogy KÁVÉÉÉT MOST!, akkor már nincs hozzá erőm, hogy főzögessek. Ezzel indul minden nap.
Először azt olvastam baptista szeretnél lenni. :-)Kávé… Én mindig akkor iszom, ha valaki meglátogat, vagy valaki megkínál, vagy valakivel beülünk kávézni. Egyébként a legújabb kedvenc a Frei kávézóból a természetesen koffeinmentes kávé. Szoptatok, így ezt még simán megihatom. 🙂
Nálunk hosszú ideig se kávé, se alkohol nem volt otthon /szegény vendégek:)/…aztán kb 10 éve cappucinoval kezdtük, zacskós, bolti, de szertartássá vált…aztán pár éve nescafe…de csak azért, hogy reggelente legyen valami…karácsonyra pedig kávégépet vettünk…egyszerű, de tejet habosít, így reggel nem csak finomat hanem szépet is iszunk…aztán még délben egy gyorsat.és esténként már piálunk is….de már 18 éves házasok vagyunk:)
:))
Én soha nem kávéztam, (tejeskávét sem) míg el nem kezdtem dolgozni. 🙂 A kávézás a munkahelyemen mindig is a “na álljunk fel, és csináljunk valami mást” jelszóval végzendő. Ott aztán lehet traccsolni, felfrissülni, majd megújult erővel dolgozni. Nekem a kávé leginkább a munkahelyhez kapcsolódik. Férj minden nap főz itthon, nagyon sok eszpresszót iszik, de én otthon a közelébe sem megyek. Ja, és szeretem a jósok tejes kávét, szeretem édesítő szerrel és a nélkül is, néha keserűn, meg szeretem a sima hosszú kávét is, azt csak keserűn, és az eszpresszót is, azt is inkább keserűn. És most kismamaként rá sem nézek a kávéra, nem kívánom, meg ugye nem is dolgozom, tehát minek:-)Normio
A piros hengeres volt a cikória kávé, pár karika a zamattal együtt lett megfőzve és valami csodás finom volt tejjel, nekem is a kedvenc gyerekkori tejeskávé ízem és illatom-emlékem azóta is, nekem is a nagyikám főzte reggelente.Azóta kipróbáltam már a ma kapható ilyeneket, de valahogy nem olyan izű, se illatú egyik sem:-))))))