Az a történet, hogy belőlem Sütis Móni lett, és hogy aztán cukrászdát is nyitottunk a roppant leleményes Mónisüti néven, nagyjából húsz éve kezdődött...
Újságíró voltam, férjhez mentem, és hét év alatt született négy gyerekünk. Egyre jobban érlelődött bennem a gondolat, hogy könyvet írok a nagycsaládos létről; kollázs-szerűen képzeltem el, hasznos háztartásvezetési tippekkel, receptekkel, vicces sztorikkal, megszólaltatva más sokgyerekes anyukákat is, mintegy összedobva sok hasznos tudást egy jól használható könyvbe. El is kezdtem, aztán idővel úgy gondoltam, ha mindebből blogot írnék, akkor meglátnám,
van-e igény egyáltalán arra, mit elképzeltem. Nos, az olvasók jöttek, sőt, interaktív résztvevői lettek a blognak, az életünk pedig zajlott. Nem voltak könnyű éveink, mondhatom, hogy szegények voltunk, mint a templom egere, de mégis, ez nem szétválasztott, hanem összekovácsolt bennünket – a férjemet és engem, és persze az egész családot. Sütöttem, főztem, blogoltam róla, és olyan munka után vágyakoztam, amiből minden nap keletkezik bevétel.
Újságíró voltam, férjhez mentem, és hét év alatt született négy gyerekünk. Egyre jobban érlelődött bennem a gondolat, hogy könyvet írok a nagycsaládos létről; kollázs-szerűen képzeltem el, hasznos háztartásvezetési tippekkel, receptekkel, vicces sztorikkal, megszólaltatva más sokgyerekes anyukákat is, mintegy összedobva sok hasznos tudást egy jól használható könyvbe. El is kezdtem, aztán idővel úgy gondoltam, ha mindebből blogot írnék, akkor meglátnám, van-e igény egyáltalán arra, mit elképzeltem.
Nos, az olvasók jöttek, sőt, interaktív résztvevői lettek a blognak, az életünk pedig zajlott. Nem voltak könnyű éveink, mondhatom, hogy szegények voltunk, mint a templom egere, de mégis, ez nem szétválasztott, hanem összekovácsolt bennünket – a férjemet és engem, és persze az egész családot. Sütöttem, főztem, blogoltam róla, és olyan munka után vágyakoztam, amiből minden nap keletkezik bevétel.
Aztán egyszer – egészen pontosan 2013. január 24-én – egy kávézós ismerősöm váratlanul nekem szegezte a kérdést: nem akarsz nekem sütiket sütni?
– De – mondtam két pillanatnyi gondolkodás után, mire ő annyit mondott:
– Jó, akkor hozzál holnapra három tortát.
Amikor másnap megkóstolta őket, ennyit mondott: jó lesz, holnapra is hozzál hármat.
Így kezdődött.
A napi három-négy tortamennyiség hamar emelkedni kezdett, és egyre több kávézós keresett meg, nem sütnék-e az ő üzletük számára is? Rövid idő alatt a vállalkozásunk 16 partnernek szállított szerte a Dunántúlon, és immár öt munkatárssal kiegészülve készítettem a tortákat. Ám arra a kérdésre, hogy nem akarnék-e saját cukrászdát nyitni, részemről mindig határozott nem volt a válasz.
Időközben teljesen szokatlan módon egy olyan ingatlan birtokába jutottunk, amelyben ipari konyha, négy apartman és egy korábbi kávézótér is volt, mindössze 800 méterre a gyenesdiási strandtól. A tulajdonos német házaspár keresett meg bennünket a vásárlás ötletével, amit elsőre elutasítottunk: nem volt pénzünk, és hitelt sem akartunk. Ők azonban bank nélküli megoldást ajánlottak, ránk bízva, hogy hány év alatt fizetnénk ki az ingatlant. Így született meg a megállapodás, és 2017 nyarán megérkeztünk a jelenlegi címünkre: a Gyenesdiás, Madách u. 46 alá.
Immár jóval nagyobb helyen termeltünk, ám cukrászdát továbbra sem szerettem volna. A férjemmel és a gyerekeimmel sokat beszélgettünk arról, jó döntés lenne-e vagy sem, én úgy éreztem, akkor már tényleg megszakadnék a munkában.
Azonban 2018 februárjában érdekes dolog történt: A Dining Guide TOP 100 étteremkalauzában megjelentünk a TOP 10 vidéki cukrászda felsorolásban úgy mint “Mónisüti – Gyenesdiás”. Persze akkor még nem létezett a cukrászda, de ha nyitottunk volna, akkor sem ezt a nevet adtuk volna neki. Viszont a helyzet olyan figyelmet fordított ránk, akkora sajtóvisszhangja lett, hogy cukrászda nélkül kerültünk a legjobb cukrászdák közé, hogy eldöntöttük: ezt az eseményt jelnek vesszük, és megnyitunk.
2018. június 24-én tehát kinyitott a Mónisüti – úgy éreztük, botorság lenne szembeszállni a ránk ragasztott névvel -, és tulajdonképpen az első naptól kezdve bebizonyosodott, hogy érdemes volt. A vendégek jöttek, és lelkesedtek! Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, és ez vitt bennünket tovább: ötleteltünk, újítottunk, tökéletesítettünk, igyekeztünk minél otthonosabb, kedvesebb helyet létrehozni, ahonnan a vendégek élménnyel távoznak.
Cukrászdánkat az elmúlt években a Dining Guide mellett a Magyar Konyha, a MOL Nagyon Balaton, a Street Kitchen Guide is díjazta. És bár ezek az elismerések is fontosak számunkra, a legnagyobb erőt és inspirációt mégis az adja, hogy a süteményeinknek nagyon sok régi és új rajongója van. Ami pedig a jövőt illeti, igazából egy vágyunk van: legyen minden kerek!
