3

Nahát, nahát.
Úgy egy hónapja néztem éppen, mikor is indítottam ezt a blogot, akkor megjegyeztem, hogy október 7, aztán persze, hogy kiment a fejemből – de most, valami véletlen folytán hirtelen beugrott.
Három éve kezdtem itt, a blogspoton, azóta született cirka 950 bejegyzés, volt 746 824 egyéni látogatás. A mindenkori legnépszerűbb bejegyzésem a “Milyen legyen egy szülinapi buli”, második a “Menza álom: gyümölcsmártás és pirított dara“. 31500 kulcsszó alapján találtak rám a google-ból, a leggyakoribb találat a blog nevén, illetve az én nickemen kívül a sütőtök sütése, juhtúrós puliszka, kelt palacsinta, szilvalekváros süti kulcsszavak alapján jött, de volt olyan, aki így keresett:
– “gratulálok, ez csuda jó a dolog, főleg így hogy az egész család részese volt”;
– “ha hány a gyerek”;
– “miért házasodik a ferfi? tán a mézeshetek”;
– “betegség szimulálása gyerekeknek”;
– “álmomban barátnő elvette a fülbevalot,de visszavettem”;
– “www.mit adhatok has meneses gyereknek”
– “vakbélgyulladás melyik részleghez tartozik?”
– “tűzriadó or tűzoltóparancsnok or tűzoltóőrs or tűzoltóverseny or tűzoltóvizsga or tűzoltótiszt or tűzoltóteszt or tűzoltóbúvár or slagolós or hamutipró or gyújtogató or tüzet or tűzoltólaktanya or égési or égésekor or égésben or tűzben or tüzet or tűzből or tűzoltóorvos or tűzoltáskor or erdőtűz or tűzvihar or tűzeső or pernye or korom or lángol or lángoló or lángokban or mentés or szükségállapot or karácsonyfatűz”
– “történelem pávix kávéház”
– “tojásos nokedlit lehet enni terhesen?”
Szeretem ezeket mazsolázgatni néha, bár időnként egészen meghökkentő kulcsszavakra is bukkanok, ezekből most nem is idéznék, tekintettel arra, hogy fiatalkorú olvasóim is vannak. Azt szeretem látni, amikor jön valaki egy keresőszón keresztül, majd marad 1 óra 40  percig, és megnéz 20 oldalt – ez igen jólesik.
Ó igen, az olvasók: 105 országból érkezett találat, ebből 20 országból érkeznek napi szinten látogatók, a többiből elvétve.
Az elmúlt három évben háromszor volt mély alkotói válságom, kétszer vettem komolyan fontolóra, hogy befejezem a blogolást. Legutóbb talán egy hónapja. Aztán átlendültem.
Rengeteg kedves ismerősre, és egy-két igazi barátra is szert tettem, rokonaim telefonálás helyett a blogomról informálódnak, és amikor mégis találkozunk, és el akarok mesélni valamit, néha csak bólogatnak: “ja, igen, olvastam nálad”.
Kedveseim, örülök, hogy jöttök, hogy olvastok, hogy hozzászóltok, hogy főztök a blogról, de azért majd szóljatok, ha nagyon ellaposodnék.