A mai nappal végeztem a vizsgaidőszakkal: tegnapelőtt szociológiából, ma makroökonómiából vizsgáztam, mindkettőből írásban, úgyhogy eredményeket nem tudok – de egyik sem lett rossz. Köszönöm tehát a kedves érdeklődést, megvagyok, csak összesűrűsödtek a dolgaim. Merthogy miközben a vizsgákra készültem, dolgoztam a Laptopkonyhán is, a héten forgatás volt/van, közel negyven receptet vesznek fel ezekben a napokban, amelyek aztán szépen ki is kerülnek az oldalra.
Meséltem már, hogy önjutalmazó típus vagyok? Ám amíg ifjúkoromban egy-egy vizsga után egy-egy tábla csokival leptem meg magam (…), most beérem kevésbé hízlaló dolgokkal; mondjuk egy ilyen helyes linzerszaggató-párral, amelyek segítségével, viszont jó hízlaló linzereket lehet készíteni…
Egyébként 590 forintba került a kettő, egy lakásfelszerelési boltban vettem.
Akik régebb óta olvasnak, tudják, hogy nagyjából egy éve fogyókúrába kezdtem, ennek eredményeképpen őszig leadtam 12 kilót, utána elszántságom kissé lankadt – mert amikor az ember már majdnem eléri a kívánt célt, akkor a legnehezebb kitartani -, és a karácsonyi időszakban visszarántottam kettőt. Tehát mínusz tíznél tartok, ami nem rossz, ám most újra nekirugaszkodom, hogy tényleg elérjem azt, amit eredetileg szerettem volna. Innen még úgy hét kiló.
Elhatározásom olyan erős, hogy tegnap este már tornáztam is.
És erre ma linzert sütöttem, mert valamit muszáj volt, jutalmaztam magam és a családomat; én beértem a készítés gyönyörűségével, hogy használhatom új szerzeményeimet, az illatokkal, és egy-egy “lopott” falattal. A többiek nem, a negyven kis sütiből mindössze három várakozik már csak itt a hátam mögött, az étkezőasztalon arra, hogy valakié legyen. Egyelőre ellenállok a csábításnak.
Hozzávalók:
30 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
csipet só
1 tk sütőpor
1 kk reszelt citromhéj (csak kezeletlen héjú citromot használjunk!)
1 tojás sárgája
1 ek tejföl
sárgabaracklekvár
A lisztet összekeverjük a többi száraz anyaggal: a porcukorral, a sóval, a sütőporral, a citromhéjjal, majd eldolgozzuk a vajjal. (Citromhéj: mivel nem találtam kezeletlen héjú citromot, vettem egy csomag Kotányi reszelt citromhéjat – annak aztán nem sok íze van…de legalább nem mérgezem vele a családot.)
Hozzáadjuk a tojássárgát, összegyúrjuk, és ha nem áll össze, adunk hozzá tejfölt, legfeljebb egy evőkanálnyit, de az se legyen púpos, elég a csapott.
Amikor ilyen szép egynemű a tésztánk, folpackkal letakarjuk, és hűtőbe tesszük egy órára.
Az egy óra elteltével a sütőt előmelegítjük 180 fokra. Elővesszük a tésztát a hűtőből, lisztezett gyúrólapon kb. 3 mm vékonyra kinyújtjuk. Ezután jön a játék: ugyanannyi lyukas és lyuk nélküli tésztát szaggatunk, a maradék darabokat mindig összegyúrjuk, újra kiszaggatjuk. A munka ezen részét a gyerekek is szívesen végzik.
Szaggatás közben sütőpapírral borított nagy tepsire pakoljuk a linzerpárokat, és amikor az első tepsi megtelt, a sütőbe tesszük 10-11 percre, akkor szép fehér marad. Én az első adagot 12 percig hagytam, látható a képen is, enyhén sült színt kapott – na nem mondom, egyáltalán nem ártott neki…
Amíg sül az első tepsivel, megtöltjük a következőt a második adaggal. Nekem éppen két tepsi lett tele.
Amikor a linzerkarikák kihűltek, egy kevés baracklekvárral összeragasztjuk a párokat. Épp csak egy kevés lekvárt teszünk mindegyik alj közepébe, és ráillesztjük a lyukas “virágot”.
Meg lehet szórni ugyan porcukorral, de most őszintén, minek…?
Gratulálok a vizsgáidhoz! A recept nagyon jól jött. Karácsony előtt vettem egy ilyen szaggatót, igaz az műanyagból van, de nagyon praktikus, a közepe leszedhető, így elég csak egy szaggató. Kipróbálom! :)Kitartást a fogyókúrához! Írhatnál róla gyakrabban, szerintem sokunkat motivál! Főleg ez a szép eredmény… Mindjárt el is olvasom a régebbi bejegyzéseidet a témához, hátha nagyobb kedvvel fogok tornázni! 🙂
Szia!Pont vasárnap vettem egy ilyet, van rengeteg szaggatóm, de régi valahova elkeveredett.Most én éppen kg-októl kívánok megszabadulni, de karácsony óta megállt a fogyatkozás. Tornázni és táncolni járok hetenként egy-egy alkalommal.Sütiket kihagynám, de a család igényli.
Gratulálok a vizsgáidhoz!! Szerintem egy sikeres vizsgaidőszak után JÁR valami jutalom :-))) Pláne egy ilyen, aminek az egész család örülhet!
Ezt holnapra megsütöm,köszi!
Adél, komolyan, eszembe is jutottál, amikor tettem fel ezt a bejegyzést, hogy mondtad, írhatnék több fogyókúrás receptet…hát ez sem az lett:))
Vali, sok sikert… Nekem is ez a “bajom”, hogy a család miatt muszáj ilyen finomságokkal előrukkolni. Most ezt úgy mondtam, mintha nehezemre esne…
Magaléha, köszi!!:))Notte, vigyázat, nem lehet leállni vele…!:)
Gratulálok a félévedhez, le a kalappal! 🙂
Gratula a vizsgákhoz! Nekem is ilyen linzerszaggatóm van 🙂 Sőt, ma én is önjutalmaztam, csak perecszaggatót vettem :))
Érdekes, ugye ez az összefüggés, a sütés és a fogyás megállása között… Én is épp így jártam, csak még nem mertem ráállni a mérlegre, de a komoly önmegtartóztatással leadott kilóimból szerintem durván 2-3-at én is visszaszedtem…A baj az, hogy a lelkesedésem meg karácsonnyal megjött a sütéshez, és azóta gyakrabban teszem.Nagyon tetszik, olyan szuperul írtad le és illusztráltad a linzerkészítést, érzem is a késztetést, de most inkább legyűröm, tegnap pogit sütöttem…A vizsgákhoz gratulálok!Üdv! Minden jót!
Gratulálok!!! Élénken emlékszem az első vizsgaidőszak utáni eufóriára :-))) Nem hittem el, hogy vége :-)Még 7 kg??? Na ne őrjíts meg! És honnan? Annyira csinos vagy már most!!!
Gratulálok a vizsgáidhoz! Nem semmi teljesítmény! Család, Laptopkonyha, tanulás! Még belegondolni is sok! Hihetetlenül ügyes vagy! :)) A linzered meg mesésen néz ki! Nekem ugyanez a recept van meg, nálunk is nagyon szereti a család!
Igaz! 🙂 De nem bánom!
Én nem vagyok egy süteményes-édesszájú ember, a csoki akár meg is penészedhetne, ha más nem enné meg, de linzerkarikákkal a hátam mögött én bizony csak a szájamat törölgetném. Egy óvatlan pillanatban a linzerek után. ;o)