Bukta van!

Segítsütis nyertesem, Gabi telefonált rám nemrég: Keszthely fele járnak, nem találkozhatnánk-e? Dehogynem, vágtam rá azonnal, és az újabb kellemes közös kávézás mellé kaptam tőle három üveg fantasztikus termelői mézet, és egy üveg általa készített sárgabaracklekvárt, csak úgy, ajándékba.
A lekvár megfelelő hasznosításán gondolkodtam tegnap, és beugrott: hol is lehetne méltóbb helye, mint egy tepsi finom buktában?
A bukta finom és egyszerű. Ráadásul a házi készítésű nem olyan, mint a bolti, hogy két nagy harapás után előbukkan belőle a tömény sütésálló lekvár, tart két harapásnyit, majd újabb két harapás üres tésztával érünk a végére. Nem; a házi buktában már az első harapáshoz is lekvár jár, és még az utolsónál is tart.
Mi, magyarok szeretünk hungarikumként tekinteni erre a finom péksütire, de az a helyzet, hogy a cseheknél és a németeknél is komoly hagyományai vannak.

A tésztához most is a jól bevált tejfölös kelt tésztámat használtam, akárcsak az orosházi banánnál.
Hozzávalók:
2,5 dl tej
3 ek cukor
2,5 dkg élesztő
1 tojás
10 dkg tejföl
40 dkg sima liszt
20 dkg rétesliszt
fél kk só


A kenyérsütő üstjébe öntöttem a langyosított tejet, feloldottam benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, és vártam öt percet, amíg felhabosodott. Utána hozzáadtam az összes többi belevalót, majd kb. 20 perc alatt összekevertettem a géppel. Hagytam, hogy duplájára keljen.
Akinek nincs kenyérsütője, egy nagyobb tálba öntse a liszteket, keverje el a sóval. A közepén alakítson ki egy kis mélyedést, abba öntse a langyos tejet, a cukrot, és morzsolja bele az élesztőt. Amikor felhabosodott (valamilyen oknál fogva ezt ugye úgy mondjuk, hogy felfutott), akkor üsse még hozzá a tojást, tegye bele a tejfölt is, majd szépen gyúrja össze a tésztát, és hagyja duplájára kelni.

A duplájára kelt tésztát kicsit átgyúrtam, újabb tíz percig pihenni hagytam, hogy aztán könnyebben ki tudjam nyújtani. Jó vékonyra nyújtottam, majd kb. 7×10 cm-es téglalapokra vágtam. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy a tészta úgyis rögtön kelni kezd, ezért töltéskor az ujjaimmal mindig el kell egy kicsit lapítani. A szélső, túl kicsire sikerült darabokat újra összegyúrtam, majd később azt is kinyújtottam újra.

Itt látható, hogy az ujjaimmal megnyomkodtam a téglalapot, így majdnem négyzet lett. Az alsó szélén elhelyezem a tölteléket, ami nem törvényszerűen lekvár, lehet mazsolás túró vagy csoki, mondjuk.

Megfogtam a tészta alsó szélét, és a lekváron túlra hajtottam…

…majd a tésztát mindenhol összecsipkedtem, “összeragasztottam”, hogy sütés közben a lekvár ne folyhasson ki belőle.

Egy bukta kész. Ugyanígy jártam el a többivel.

Amikor az összes készen volt, 8 dkg vajat felolvasztottam, és beleöntöttem egy magasfalú közepes tepsibe (az enyém 33×29 cm-es). Minden buktát “megfürdettem” a vajban, és így raktam őket szépen egymás mellé.

A tepsit langyos, 50 fokos sütőbe tettem 20 percre, majd felcsavartam a hőmérsékletet 210 fokra, és további 16 perc alatt készre sütöttem a buktákat.
Ha valaki azt szeretné, hogy a péksütik teteje szép fényes legyen, a sütés előtt lekenheti őket felvert tojással.

Nekünk így is jó volt.